Van még egyáltalán ilyen természetű anya?

Gondoltam idővel ahogy növök fel, csak el fog múlni, de nem és kezd már nagyon idegileg kikészíteni a dolog. Egész életemben szigorúan voltam nevelve, ennek köszönhetően eléggé elcs*szett életem lett : barátaim alig, kapcsolatokat alig tudok már teremteni. Anyám az aki folyton nevelt, apám az nagyon nem vette ki a részét, ő a legtöbb dolgot rámhagyta, de attól még szeret persze. Anyámat úgy kell elképzelni, hogy a legtöbb dologért veszekszik velem : a mai veszekedésünk pl az vol hogy az általam megkerestt pénzt bemertem váltani z itteni pénznembe és véletlenül veztettem rajta egy keveset (mert külföldön dolgoztam és úgy hoztam haza a pénzt, abban a pénznemben). Ezen ma nagyon kibukott, hangosan üvöltözött velem, holott nem az ő pénze. Értem én hogy jót akar, de nekem már elegm van ebből hogy folyton veszekedni tud, mindenért amit csinálok. Ha elmerek rakni valamit, már felemeli a hangját, ha költök egy kis pénzt, már azért is cirkuszol, ha el akarok menni már alapból azon gondolkodik hogy nem enged el mert nem kérőztem el (18 vagyok már és megbízható). Régen is folyton időre kellett hazajöjjek, emiatt sok barátom elpártolt. Idehaza nem is nagyon mertem barátaim hívni mert folyton kellett valami olyasmit csináljon ami miatt a barátaim kellemetlenül kezdték el magukat érezni. Persze másról ne is beszéljünk... Mit lehet tenni?