Miért utál anyám? Miért vagyunk ennyire összeférhetetlenek? 17L

Kikészít az itthoni levegő, egyre többet járok el, csak hogy ne legyek. Nem tudom hol kezdődhetett, de anyám utál engem. Tudom, mivel ő mondta, hogy ő nem is akart engem, csak apám. Gyerekkoromban sokat verekedtek apámmal, mind megmaradt bennem. Anyám gyógyszerezett, ivott, sokszor a hasát mosták ki.Csalta apámat fűvel-fával. Aztán apám elment külföldre dolgozni. Onanntól kezdve minden nap egyedül voltam. Lehettem vagy 10 éves. Felkeltem, magamnak csináltam reggelit, hazamentem az ebéd ott várt, meg jóesetben egy levél, hogy mikor jön, és ennyi. Ez így ment egy évig. Estéim tanulással teltek. Nagyon jó tanuló voltam, azt akartam, hogy büszkék legyenek rám. Anyám azt se tudta milyen jegyeim vannak, kb les.arta, de ha rosszat hoztam akkor egyből üvöltözött. Kb minden hónapban más pasija volt. Aztán apám hazajött külföldről, megint verekedések, monoklik, ordibálások. Így telt a gyerekkorom. Újabban arra értem haza minden nap, hogy anyám bekábulva fekszik az ágyban, vagy bőg. Próbáltam neki örömet okozni, azzal, hogy eljárok versenyekre, jól tanulok, de nem igazán érdekelte. Aztán egy idő után meguntam, és nem vettem anyámról tudomást, sem a az örökös önsajnáltatásából. Elkezdtem apámmal jóban lenni, és azóta is apás vagyok. Mikor anyám ezt érzékelte nagyon megutált. Mindenre az volt a válasza, hogy kérdezzem apámtól, menjek apámhoz, őt úgy is utálom, és nekem apám a szent... stb. Ezzel mégjobban elpártoltam mellőle. Aztán másfél éve elváltak. Apámmal maradtam. De anyámhoz muszájból felmentem minden nap, mert ha nem mentem, már veszekedett, és jött megint, hogy én utálom őt. Állandóan apámat szidta, kérdezősködött, és nagyon elegem lett belőle. Egy év múlva viszont anyához költöztem. Apám ugyanis engem is megvert, és nem egy pofonra célzok. Egy olyan kis apróságért vert meg, mert nem mutattam meg neki egy sms-t a telefonomban. Anyám nagyon örült, hogy odaköltözök, így legalább szidhatta apámat. Itt lakok már lassan egy éve, de kikészít. Elhord mindennek, hogy ugyanolyan szemétláda utolsó mocsok .... vagyok mint az apám, meg hogy én milyen sokba kerülök neki ( nem szoktam kérni tőle soha pénzt). Próbálok segíteni, mindig megkérdezem miben segíthetek, akármi. Nem szólok vissza, mert előre látom annak milyen leforgása lenne, szóval csak nyugodtan hagyom, hogy kiordibálja magát, aztán elmegyek itthonról. Mostanában egyre többször van ilyen. Amint kiérek az ajtón elkezdik bőgni. Általában leülök valahova ahol nincs senki és ott kisírom magam. Irtózatosan rosszul esnek a szavai, egy senkinek érzem magam tőlük. Már nem is tanulok jól, örülök, hogy átmentem pár tárgyból, és elkezdtem elég káros életet élni... Most fogalmazódott meg bennem komolyabban az öngyilkosság gondolata. Már gondoltam rá korábban is, legelőször talán 13 éves lehettem. Úgy érzem egy teher vagyok, senki sem szeret. Beszélni próbáltam anyámmal, de nem ismer be semmit, minden az én hibám, kb azt akarja, hogy kérjek bocsánatot amiért megszülettem. Legutóbb egy ilyen eset után eléggé kiütöttem magam ezzel-azzal, de végül nem lett bajom, csak elájultam. Régen nagyon sokat beszéltem, vicces voltam. Most tehernek esik megszólalni, fizikai fájdalom ha mosolyognom kell. A barátaimmal sem érzem olyan jól magam, ők pár részletet tudnak, de messze nem az egészet. Ha velük találkozom akkor is az jár a fejemben, hogy istenem páróra/nap múlva haza kell mennem, és attól rettegek megint mit vág a fejemhez. Semmit sem tud rólam a saját anyám. Az is zavar, hogy az aktuális pasijával előttem beszélik ki a szexuális életüket. Sokszor miközben enni próbálnék. Szóltam, hogy zavar és ne előttem, de csak röhögnek. Elég szégyenlős is vagyok anyám előtt, kulcsra zárom a fürdőt.. stb. Akkor is ordít, hogy mit képzelek, hogy a saját lányát nem láthatja meztelenül. Azt hiszi leszbikus vagyok, csak mert nem hoztam fel senkit bemutatni, meg nem beszéltem neki a szerelmi ügyeimről. Jól jönne egy anya akinek elmondhatom, ha éppen összetörték a szívem, vagy kell egy jó tanács, de úgy tűnik ez kimaradt az életemből. Miért utál ennyire?