Apám régebben vert minket, főleg engem és anyámat de most már úgy tesz, mint ha soha nem tette volna. Normális ez?

Vannak testvéreim is, ők nem részesültek ebben, és a legnagyobb emlékszik csak a dolgokra.(én vagyok a legöregebb)

Azért volt ez, mert én vörös hajú vagyok, míg ő nem, és gondolta mástól van a gyerek.

Amit többször éreztetett is.

Anyám elég érdekes, ő el mesélte, alá támasztva az emlékeimet a dolgokat, és az ő részét is..

Valamiért a mai napig vele van.

Szerintem ha akarna már rég elmehetett volna tőle.

Már "öreg" 24 éves vagyok, de ma is ugyanúgy fáj ez a történet, mint akkoriban.

Apaságilag 100% hogy az övé vagyok sajnos, ezt anyai ágról örököltem kicsit távolabbról.

Ami fura, hogy mára már bebarnult.

Én egyszer már el gondolkodtam ezen, és szeretnék neki megbocsájtani, de nagyon nem megy.

Ha a gyerek koromra gondolok, csak a szenvedés, a szegénység, a verések jutnak eszembe.

És lehet, hogy ezért nem vagyok normális, érzékeny vagyok, pasi létemre sokszor elfog a sírhatnék...

Ez tartott kb 0-16 éves koromig.

Utánna valahogy elült a dolog, már csak az emlék maradt meg belőle.