Aggódnom kellene anyáért? Többi lent.
Pár nap múlva lesz 1 éve, hogy apukám hirtelen meghalt (50 évesen), előzmények nélkül. Akkor anyukám az egészet keményen vitte végig, intézte a temetést, kezelte az idiótábbnál idiótább rokonokat, alig sírt, bár azt hozzátenném, hogy mindannyian sokkos állapotba kerültünk, mert apa életében még kórházban sem volt. végül mindenki átesett a csapkodós-ordítós-zokogós gyász fázisain, talán még mi sem értünk a végére, de anya el sem kezdett ezen végigmenni, néhány nagoyn halk pityergésen kívül. pedig emberek kevesen szeretik egymást annyira 30 év házasságon át, mint ahogy ők tették. össze voltak nőve teljesen.
a lényeg, hogy most évforduló előtt egy hónappal anya elkezdett furcsán viselkedni. kicicomázta magát, eljár iszogatni a munkatársaival, van, hogy csak reggel 6ra jön haza, nem veszi fel a telefont sokszor, állandóan megy, nem akar itthon lenni, ha kiejtem a számon, hogy elfogyott a tej akkor már rohan is le, és 1 óra múlva jön haza az 5 percre levő kisboltból, minden apró feladatot magáravállal, csak éppen itthon nem akar lenni(pedig ez nem az a lakás, a haláleset után elköltöztünk). mármár elkezdett ilyen "hülyetini" stílust felvenni, ezért sokat is veszekedtünk mostanában. pont azért, mert eddig ennek a szöges ellentéte volt, most meg mintha semmi nem érdekelné, még a kisunokája sem. állandóan vetít, kamuzik, csak mehessen valahova.
ma nagyon összevesztünk, mire a végén pityeregve mondta, hogy augusztus van, és ezt a pár napot még túl akarja élni, és lehet addig haza sem jön.
nagyon úgy tűnik, hogy egyáltalán nem találja a helyét most a világban, mondtam neki, hogy nekünk is augusztus van, és velem is beszélhet bármikor, és az, hogy ellök, baromira nem tesz jót nekem sem, mert énis tök egyedül érzem magam , és minden nap pityergek, úgy elrohant ez az év. és elmondhatatlanul hiányzik mindenkinek apa.
anyát viszont féltem, sok sztorit hallottam már, nem akarom, hogy rossz útra térjen, vagy lesüllyedjen, mert ő ahhoz túl jó, hogy elengedje magát, ő a világ legjobb anyukája. szerintetek van mitől félnem? bocs, hogy hosszú volt,nemtudtam jobban összetömöríteni.
Próbálj meg neki olyan feladatot, elfoglaltságot keresni, ami leköti, lehetőleg távol a lakástól, de te mégis tudod, hogy jó helyen van. Most nincs ötletem mi lehetne az, de talán valakinek lenne.
Nincs barátnője akit rávehetnél, hogy menjen vele ha kell?
A nagymama jó ötlet.
De azt tudd, hogy sokan azzal tudják elviselhetővé tenni a veszteséget, hogy lefoglalják magukat, hogy ne a mérgező gondolataikkal üljenek otthon.
Ha segíteni akarsz neki, most ne veszekedj vele, hanem inkább adj minél több munkát neki és állj hozzá megértően.
A bíráló hangnem, - ha jogos, ha nem - ilyenkor csak mélyíti a szakadékot köztetek, benne pedig ellenállást vált ki.
talán kezd jobb lenni a helyzet, voltunk mostanában többször sétálni a Dunaparton.
de tegnap kért egy xanaxot egy kollégájától...:(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!