Ilyen esetben próbálnátok meggyőzni a férjeteket, hogy vegye fel a kapcsolatot az apjával?

Ő dolga.

Én se tartom a kapcsolatot a szüleimmel,megvan az okom,bár tény,hogy nem erőszakos alkoholisták,de van annál rosszabb is.

Rossz néven venném,ha rá akarna valaki beszélni,hogy béküljek.

Mindenképpen meg kellene hallgatnia az apját, mert sok dolog van, amit egy kiskamasz nem úgy él meg, ahogy valóban volt.

Ha most elbeszélgetne az apjával, akkor meg tudná töle kérdezni, hogy MI volt az oka annak, hogy lelépett, mert ha nem is lenne teljesen mentség rá, azért lehet, hogy másképpen látná utána a helyzetet.

Szóval EGY beszélgetés mindenképpen jo lenne neki is, mert akkor le tudná zárni a dolgot, vagy így, vagy úgy, de nem lenne függöben, mint most.

Megpróbálnám meggyőzni. Nyilván megbánta, megváltozott, keresi a békéjét ő is. Soha nem vennék el egyetlen embertől sem egy megjavulásra való esélyt, bármit okozott!

Talán azért vagyunk itt a Földön, hogy jobbak legyünk.

[link]

II.János Pál meglátogatja Mehmed Alit, aki bérgyilkosként rálőtt, olyan sérülést okozva, ami egész további életére kihatott. A kép szép: fehér és fekete - együtt.

Az igazság a fehér és fekete harcban álló duális fölött van, EGY.

Beszélgettek. Nem kell semmi nagy jelenetre gondolni, csak beszélgetni. Ami jön.

Szerintem az ő dolga, nem kéne beleavatkozni.

Te csak azért akarod rábeszélni, mert nem látsz túl a saját fejeden: mindig azok tartják elképzelhetetlennek, ha valaki nem akar beszélni/találkozni a szüleivel, akiknek a sajátjuk már nem él. A saját apátlanságodat vetítenéd ki a férjedre. Ilyenkor jönnek a nagy röptű, érzelmi zsarolással átitatott tanácsok, mint "Én beszélnék vele, de már késő, te meg nem akarsz a tiéddel!"

Minden helyzet más. Te nem foghatod fel, neki ez milyen érzés volt, és ha ő nem akarja látni, szíve joga.