Szerintetek is rosszul nevelem kamaszlányom? Barátnőm azt mondja teljesen elrontom!

Ha problémás kamasz lenne,akkor rontanád el ezzel az engedékenységgel. De mivel nem az,minek kéne feleslegesen minden sz@rért feszkózni? Nyilván nem minden kamasznál alkalmazható ez a nevelési módszer,de ha a lányod minden szabályozás nélkül is tudja,hol van a határ,mik a kötelességei,akkor szerintem ez megfelel. Feltételezem,jó a kapcsolatotok. Irigyellek érte titeket,én anyámnak soha nem mertem elmondani semmit se,mert olyan szigorú volt és értelmetlen elképzelései voltak.

22L

pl. zsebpénzkérdésben nem értek veled egyet, mert nálunk is ez volt az elv, nem is tanultam meg bánni a pénzzel, nagyon sok keserű csalódással tanultam meg pár év alatt..

De ettől még nem mondanám, hogy rosszul neveled, többféle nevelési elv van, egyik gyereknél ez válik be, a másiknál más... A végeredményt meg úgyis 10-20 év múlva látjuk, addig korai ítéletet mondani. Ha átlagos, normális, udvarias és viszonylag jól tanuló a gyereked, akkor nem hiszem hogy bárkinek joga lenne bírálni.

A barátnőd eléggé, khm... fura. És ennek semmi köze ahhoz, hogy pszichológus, én készséggel elhiszem, hogy a szakmájában jó, de ez itt nem az. Ezt mondjuk amúgy az egyetemen is tanítják, hogy a segítő szakember a szakmáját ne a családtagjain és a baráti körén gyakorolja, mert ott ő egy másik szerepben van, amiből nem tud teljesen kilépni. Én mondjuk szociális munkás vagyok, nem pszichológus, de ez rájuk is, ránk is ugyanúgy vonatkozik.

Elméleti kérdésben szívesen segítek barátnak, családtagnak, ha megkérdezi, hogy erről-arról mit tudok, de soha eszembe sem jutna így belepiszkálni az ismerőseim nevelési elveibe, vagy tulajdonképpen bármi másba.

Szóval itt simán lényegtelen, hogy a barátnőd pszichológus, ő inkább csak eleve egy olyan természetű emberke, aki imád beleokoskodni mások dolgába. Vagy mit tudom én, nem ismerem, lehet, hogy más is áll ennek a hátterében, de ez más lapra tartozik.

Mindenesetre én szülőként, és valaha volt 15 éves lányként is úgy látom, hogy semmi gond azzal, ahogy a lányodat neveled. Vannak dolgok, amiket én speciel másként gondolok, ilyen mondjuk a zsebpénz kérdése, mert szerintem nem baj, ha tizenévesen "bajlódik" vele, annak még akkor úgysincs nagy tétje, de ha kicsiben megtanulja a pénzzel való gazdálkodást, akkor később, amikor már a fizetését kell beosztania, nem lesz teljesen ismeretlen a szituáció. De ez az én véleményem, egyáltalán nem gondolom, hogy aki máshogy csinálja, az óriási és helyrehozhatatlan hibát követ el.

A többi dologgal viszont, amit leírtál, tulajdonképpen egyet is értek, bár az én gyerekem még nem kamasz, tehát gyakorlatban még nem került elő ilyesmi nálunk (meg amúgy is fiú, szóval gondolom a sminkjéről nem kell majd vitáznunk :D ), de elképzeléseim azért nekem is vannak, meg hát én is voltam tini, emlékszem erre az időszakra nagyon is :)

Például az már önmagában hülyeség, hogy akkor tanul kötelességtudatot, ha kötelező vigyáznia a kistestvérére... Akinek nincs (kisebb) testvére, az akkor sosem tanulja meg? Amúgy is azt írtad, hogy ha nagyon kell, akkor azért olykor mégis megkéred rá, ennyi bőven elég, ha nincs rá máskor szükség, akkor miért kéne olyankor is rábízni a kicsit? Főleg, ha alapból jó a kapcsolatuk, jó testvérek.

Vagy ez a leckés dolog, gondolom ha valami nem menne neki, akkor ő maga szólna, kérne segítséget, na meg te is észrevennéd. Ha nincs a tanulmányi eredményeivel probléma, akkor minek abajgatni?

A zenehallgatásra nem is mondok semmit, igaz, hogy engem zavarna, ha velem valaki így közlekedne, de az én vagyok, és koránt sem biztos, hogy mást is zavar, ráadásul egy 8 éves simán meg tudja mondani, ha valami nem tetszik neki.

Én még erre az alkoholos dologra is azt mondom, hogy nem gáz, ha ez csak alkalmi dolog, és leginkább megkóstolásról van szó. Emlékszem, 15 évesen én gond nélkül megittam 1-2 kisfröccsöt anélkül, hogy ebből bármit éreztem volna. Mégsem lettek alkoholproblémáim felnőttként, viszont megtanultam kulturáltan alkoholt fogyasztani, és szerencsére nem lettem olyan, mint 1-2 osztálytársam, akik 17-18 évesen ittak először alkoholt, de két deci bortól már tántorogtak :D Nekem engedték otthon, hogy megkóstoljak ezt-azt, így amikor már a barátaimmal jártam szórakozni, nem voltam az a lány, akit csak úgy le lehet itatni, aztán azt sem tudja, hol van :)

Na meg a kérdezősködés... hát amennyire én emlékszem, egy kamasznak tényleg nem hiányzik, hogy állandóan faggassák, ha olyan a légkör meg a viszony a szülőkkel, akkor úgyis elmondják maguktól, vagy némi bátorítás hatására, de nyaggatni felesleges.

A barátnőddel meg nem tudom, mit csinálhatnál. Vagy megmondod neki, hogy bocs, de ezt majd te kézben tartod, és ezzel bevállalsz egy esetleges összeveszést, mosolyszünetet, vagy elviseled, hogy ő ilyen, vagy ahányszor belekezd a kioktatásba, annyiszor eltereled a témát. Kb. ezek jutnak eszembe. Nem tudom, melyik mennyire lehet hatékony, szerencsére még nem kellett valakit ilyen miatt leépítenem :)

anyám hasonló felfogást képviselt mint a te anyád, de én éveken át azthittem h azért mert leragadt a szocializmusba...

az első pontba nekem az a tapasztalatom h jó már 15 évesen talán-talán de még 14 évesen se engedtek kettesbe lenne a 6 évvel fiatalabb hugommal ami elég kellemetlen érzés volt h ennyire nem bíznak meg bennem...

én általánosba napközis akkor ugye délután tanultam aztán 4-5 körül hazaértem anya kinyitotta a táskámat és egészen 8-9ig tanultunk persze nulla koncentráációval emlékszem h kb minden este sírtamfolyton hányingerem volt abba kellett hagynom a baletott mert folyton rosszul voltam és fáradt... és persze ez azzal járt h anya nem csinált semmit, nem takarított, nem főzött, nem mosogatott, nem törődött magával...és ez máig se változott... 5.be aztán fellázadtam és általánosba jó jegyeket is kaptam, de aztán 6.-odikba erős gimibe mentem és onan csak lefele haladtam...

fülhallgató.. mikor átmentem a gimibe az igazgató arról beszélt a szülőin h ne hagyják a gyereküket fülhallgatóval mert nem látják meg isten csodáit, mint szent ferenc, és anyám onnan megszállót lett elvette a fülesem, hát kértem mástól utcán meglátott bujkáltam előle tehát pff..

alkohol, sokan lázadoznak ellene, de ha nem egy kocka aki egésaz nap videójátékozik, és van társasági élete akkor úgyis inni fog. Jobb ha a szülő tud róla és és megbízik benne, nálunk szóba se jöhetett az ilyen hát vedletem magam... dohányoztam is elég sokat, nem csak parti szinten, anya persze tiltotta apa meg még azt is megengette, hogy a kocsiba gyujtsak rá, sőt még zöldet is szivtam vele egyszer...

én is mindig akkor kaptam pénzt ha kértem, amikor meg tönkrementünk akkor elkezdtem dolgozni

én se sminkelhettem de persze azért meg lehet oldani suli wcbe, akárhol aztán 10-be leszoktam róla mert a sulinkba ezt nagyon szigorúan veszik és már kirugással fenyegettek

és én egész kamaszkorom alatt anyámat tekintettem a fő ellenségemnek, semmit nem mondtam neki, de folyton faggatott állandóan elviselhetetlen volt

Unokatestvérem is hasonló cipőben járt. Neki is minden meg volt engedve, és mégis egy önálló, talpraesett lány lett belőle, elvégezte a középiskolát, van munkája, lakása, párkapcsolata...stb. A barátnőd azt gondolja, hogy piócaként kell lógnod a lányod nyakában és nem hagyni neki levegőt.

Azt gondolom hogy az önállóság felé vezető úthoz szükség van a bizalomra is, amit te megadsz a lányodnak. Az élet elvárásait ilyen idősen még nem kell olyan véresen komolyan venni, engem állandóan ezzel traktálnak és nem vagyok túlzottan életrevaló emiatt. Beszélgess a lányoddal az olyan dolgokról, mint a pénzügyek és az élet hasonló dolgai, amiket a bnőd olyan nehéznek ítél meg, biztos vagyok benne hogy értelmes kislány, fel tudja fogni ezen dolgokat.

Én azt mondom, te csinálod jól, így tovább ;)