Meg lehet ezeket bocsátani egy anyukának? Folyt. Lent.
35 éves koromra gyűlt bennem össze annyi fájdalom, hogy már hetek óta képtelen vagyok felhívni anyámat telefonon, úgy érzem, nem tudok már megbocsátani neki többé.
- Sajnos anyám állandóan hazudik, még jelentéktelen dolgokat is elferdít, kiszínez. Amikor szembesítem a valósággal, úgy elhord mindennek, hogy napokig aludni sem tudok.
- Képtelen beismerni a hibáit, még soha nem kért bocsánatot semmiért. Csak hálát adok a sorsnak, hogy ilyen példa után még csak kicsit sem hasonlítok rá.
- Nem tartja tiszteletben mások kérését, nem lehet megbízni benne a sok hazugság miatt. A családban van például egy rokon, aki alkoholproblémákkal küzd, régóta nem ivott már. Kérte a felesége anyámat, nehogy adjon neki inni, erre amint kitette a lábát, már öntötte neki a pálinkát, mert az milyen már, hogy nem kínálja meg a vendégét és még rengeteg hasonló történetem van.
- Soha nem adott nekem igazat semmiben, soha nem védett meg, nem állt ki mellettem. Amikor 22 évesen egy fájdalmas szakításon voltam túl (megcsaltak), akkor is engem hibáztatott, mert biztos úgy viselkedtem...
Olyan mély fájdalom van bennem és annyira hiányzik az anyai törődés és szeretet, hogy hetek óta mosolyogni sem tudok. Van vajon megoldás? Sajnos a leülünk és beszéljük meg nálunk nem működik, számtalanszor próbáltam már, de mindig ordibálás lett a vége.
válasza:Namost az, hogy alkoholt adott valakinek vagy a saját hibáit nem ismeri be, azt miért kell neked megbocsájtani? Vagy azt, hogy ferdít, színez, istenem, ő ilyen. Te minek szembesíted a valósággal?
Hogy nem adott neked igazat, azt megértem, hogy nem esik jól. Szerintem alapvetően kommunikációs problémáitok vannak.
válasza:Az én anyám amit velem tett, az megbocsájthatatlan. Állandóan részeg volt, gyermek koromban, egy felesért felkínált férfiaknak is, ha nem lettem volna észnél. Az utca nevelt, bandáztam, kimaradtam a suliból, ha nagyim nem lett volna már nem is élnék. Én is 35 éves vagyok.
Ja, anyám meghalt 18 éve.És megbocsájtottam, jó lenne, ha ma is itt lenne.
Bocsájtsd meg te is amit csinál, gyarlók vagyunk sajnos.
Nem akartam túl sokat íni, de pl. az, hogy kifejezett kérésre is alkoholt adott egy gyógyulni akaró alkoholistának kb. hasonló eset volt, amikor megkértem, hogy a 7 hónapos kicsimnek ne adjon cukorkát meg csokit és hasonlókat, mert nemrég kezdtük el a hozzátáplálást, mégsem számított a kérésem semmit, mint utólag kiderült.
A hazudozásait meg azért nem tudom megbocsátani, mert úgy állított be, hogy én vagyok, aki kötözködik, és mekkora szemétláda egy ember vagyok, holott csak nem szerettem, ha hülyének néz. Nekem kellett volna megsértődnöm, amiért átver és nem mond igazat, de mindig ő sértődött meg mindenért. Elég beteges szerintem az egész szituáció.
válasza:Jól mondod, beteges.Ők beteg emberek, én így fogtam fel, és ez segített. Nem lettem frusztrált, kihevertem, nekem ez jutott, és ma már sajnálom.Én a fiamat pont ennek fényében imádom, egy olyan klassz fiút neveltünk, aki ma-holnap 20 éves, mindenben etalon, ne dicsekvés képen mondom, de így van. Szüleit tiszteli, tanulásban kitűnő, jövőre már a Hősök Terén fogják tisztnek avatni.
Én tanultam anyám hibáiból, és tudom, ha élne, büszke lenne ránk.Hogy Ő mit tett, vagy mit nem, az már a múlt, megbocsájtottam Neki.
Nagyon köszönöm a válaszokat.
Lehet, hogy önzésnek, önsajnálatnak tűnik, de hibáztatom anyámat azért és belül iszonyat fájdalmat érzek, amiért én nem kaphattam meg és nem érezhettem soha az anyai szeretetet.
válasza:Nem gondoltál még valakihez fordulni ezzel az érzéseddel? Egy jó kineziológus segíthetne oldani ezt a hatalmas haragot, amit iránta érzel és könnyebben tudnád elfogadni őt olyannak, amilyen.
Én 30 vagyok, hasonló okból nem merek kommunikálni anyámmal, 2 éve nem láttam, nem beszéltem vele. Próbáltam rengetegszer beszélni vele, hatni rá, kínáltam fel neki megoldásokat, hogyan viselkedhetne másképp, akkor talán nem lenne egyedül, de nem. Ő elvan a saját kis világában, ha valaki olyat mond, ami nem tetszik neki, akkor onnantól kezdve kitalál valamit, hogy miért utálja ő is azt a hülyét és le is írta az embert. Senkije nincs, mindenkit elmart maga mellől, közben meg sír, hogy elvesztette a lányát.. 2 éve találkoztam vele utoljára, akkor mint aki be van gyógyszerezve úgy vihogott, majd közölte, hogy meg se kell szólalnom, mert mindent tud rólam, a jósnője mindent elmondott. Hát akkor nem szólalok meg. Teljesen mást fog föl a világból, mint mások, mint mi és képtelenség ezt beláttatni vele. Én azt választottam, hogy megszakítottam vele a kapcsolatot. Egyszerűen nem bírom lelkileg elviselni amit csinál, kikészülök tőle. Ha van bármennyi kapcsolat, akkor meg beállít éjszaka, besüti a haját (!), majd ül még egy darabig, és megy, hogy most jöttek érte. Csak úgy tudtam az ilyen szituációkat elkerülni, hogy egyáltalán nem kommunikálok vele, így nem állít be hozzánk véletlenszerűen, idióta ötletekkel.
válasza:Én azt csodálom, hogy ilyen a kapcsolatotok és ezek után még rá mered bízni a gyereked. Én már sokat gondolkodtam rajta, hogy ha gyerekem lesz, akkor anyámra merném-e bízni, de nem jutottam döntésre, majd ha aktuális lesz újra átgondolom.
Viszont ha ennyire mar belülről ez az érzés, akkor szerintem keress fel valakit mindenképp, ha megteheted. Azért ajánlottam a kineziológust, mert kevésbé tűnik orvosinak és bátrabban megy hozzá az ember. Szerintem arra is gondolj, hogy a gyereked úgy nő föl, hogy ezt a viszonyt érzékeli közted és anyukád között. Neki is jót tenne, ha nem egy olyan anyukája lenne, aki annyira haragszik a saját anyjára, hogy dühében bárhol el tudja magát sírni. Legyél egy egész anyja a gyerekednek, tedd rendbe magadban a saját anyukáddal kapcsolatos érzéseidet.
válasza:Ja, a sírás az megmaradt, én is mindig bőgök, ha kell, ha nem, de ez legyen a legkevesebb
..........
válasza:szerintem senki sem tökéletes, így ő sem, az édesanyukád, ezért próbáld elnézni a hibáit:) igen, persze könnyű ezt írni, mert sokszor az ember másként gondolkozik, biztos volt, hogy megbántott, de nem biztos, hogy szándékosan, ha hazudott is, lehet, hogy megbánta, vagy ő ilyen.
az édesanyukádnak mindig bocsáss meg:)
akármilyen is, mégis csak ő az, aki életet adott neked, akinek hála tudod milyen érezni az örömöt, látni a világ szépséget, a virágokat, a kismadarakat, és mindent, ami számodra jó:)
megértem, ha vannak sérelmeid, de én biztos vagyok benne, hogy nem szánt szándékkal sértett meg soha, és nagyon szeret, csak ő olyan, amilyen, mindenkinek vannak olyan dolgai, ami más szemével helytelenek, és igen is megbántunk sokszor másokat, és van, hogy mi azt nem látjuk, csak elsiklunk felette, de ez így van.
nagyon szeresd édesanyukádat, bocsáss meg neki, gondolj rá szeretettel és mindig jó tetteit nézd, ne a hibáit.
próbálj vele kedves lenni, hogy lássa, megbízhat benned, és akkor le
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!