Ez hihetetlen! Mit kéne tennem? (Többi lent)

A szüleimmel egész nap csak veszekszem... nem tudom, hogy mit csináljak? Megfelelni nem tudok nekik... Vannak barátaim, de ők nem olyan nagy barátok, még csak két éve költöztünk ide. Van viszont egy nagyon-nagyon jó barátnőm, de mivel valamelyik nap kilencig maradt nálam, ezért az anyja megtiltotta neki, hogy egy hónapig idejöjjön (Kegyetlenség). Nem tudom kivel találkozzak... mindenkinek mindig programja van. El tudom én ütni hasznosan az időmet... olvasok, és blogolok is, viszont apám kikészít! Minden nap a fejemhez vágja, hogy nincsenek barátaim, és hogy egész nap gépezek. Imádok írni, újságírónak készülök. Nehogy már leszóljanak a szüleim azért, mert blogolással csiszolom az írásomat, alakítgatom az írásstílusomat, stb... Bezzek a hülye húgom. Tizenkét éves taknyos létére csavarog minden nap, néha még cigizik is, meg a pasijával lóg egész nap... Reggel elmegy, és este jön haza, ki tudja, hogy mit csinál. Ahol lakom, a velem egykorúak is ezt csinálják. Én úgy gondolom, hogy tizenöt évesen nem fogok kijárni csövezni, meg cigizni, mert elhányom magam még annak a gondolatától is, hogy én azt a vackot a számba vegyem. Na attól meg főleg undorodok, ha elképzelem, hogy az a szemét gyerek az én húgom szájába dugdossa a nyelvét, mikor ő még csak egy kislány. Ezt már neki is mondtam, de megütött érte. Ráadásul a szüleim tudják, hogy ő mit csinál (cigiik néha, meg pasizik), és mégis neki adnak igazat... azt akarják, hogy olyan legyek, mint ő... Hát inkább meghalok. Mit tegyek, hogy értessem meg Anyáékkal, hogy én nem a hülye húgom vagyok, és én nem a csavargásban, hanem az olvasásban, és blogolásban találtam meg magam?