Mit tartotok legnagyobb hibának a szüleitekben?

hozzátok képest egy szavam sem lehet, és leszögezem, h imádom anyámat, a kezdetektől nagyon jó anya-lánya kapcsolatunk van. és most jön a de! sajnos egy olyan embert választott apámnak, akiről szépet nem tudok mondani, rosszat meg inkább nem szeretnék.

fiatalon egyedül maradt velem, pedig tervezett gyerek voltam, házasságba születtem, csupán nem illettek össze.

örültem volna, ha inkább 30 évesen szül meg engem. most látom, h sokkal több élettapasztalatot tudott volna átadni, én magam is érettebb gondolkodású lehettem volna akár már kamasz koromban. sokszor elég ambivalens módon büntetett és jutalmazott, ez ahhoz vezetett, hogy túlparáztam olyan dolgokat, amire legyintett, és legyintettem olyan dolgokra, amiért aztán jöttek a szankciók.

nem hibáztatom, inkább tanulok a hibáiból. 30 előtt eszembe sem jut szülni, nagyon megnézem, hogy ki lesz a gyerekem apja, és teljes erővel fejlesztem a személyiségemet valamint az önismeretemet.

amiért mondjuk nem hibáztathatom, az az, h nem volt olyan igazi jó ízlése, nem értett az öltözködéshez, így elég későn kezdtem nőiesedni, mert neki sosem volt fontos, h mi van rajtam, csak legyen tiszta és kulturált állapotú. ha az egy sátor volt, akkor az.

a saját gyerekemre nem fogok semmit ráerőltetni, de az ízlésnevelését mindig szem előtt tartom.

Azért nem hibáztatom, hogy a testvéremet jobban szerette, de azért igen, hogy ezt nem leplezte jobban.

Ma már nem élek velük, szerintem nem is keresne ha nem lenne a fiam.

Ettől függetlenül szeretem őt, apámat pedig még jobban.