Akiben nem hitt az anyja, annak hogyan lehet egészséges önbecsülése?

Most tok oszinten ki az aki el tudja mondani magarol, hogy "egeszseges onbizalom"-mal "onbecsules"-sel rendelkezik? Es aki el is tudja, meg mennyi ideig vajon?

Ez nem egy konstans dolog az eletben. Ez egy pillanatnyi allapot. A 10 evvel ezelotti ened nem olyan, mint a mai. Es a mai nem olyan, mint amilyen 10 ev mulva leszel. Mindenki "enkepe" valtozik a atelt dolgok hatasara.

Es hidd el, hogy az, hogy mar ilyen kerdes egyaltalan eszedbe jut, az azt mutatja, hogy nem a Maslow-Szuksegletpiramis legaljan helyezkedsz el!!!

Szerintem teljesen rendben vagy. Semmi gond.

"nem a Maslow-Szuksegletpiramis legaljan helyezkedsz el!!! "

Mondom NEM!!! ;)

Ez mar inkabb onmegvalositasi kerdes szerintem...

Olyan rossz a hozzaszolasokat olvasni, mert rájöttem hogy miért vagyok olyan , amilyen.. :( az en anyukámnak se volt hozzam türelme.. Amikor valamit elkezdtem akkor mindig mondta "úgyse vagy ra képes, nem fog menni ." Ezáltal van benne mindig egy "csak azért is" dolog... Nem is ez a probléma, mert legalább ezáltal voltak sikereim.. Csak valahogy olyan ember lettem aki mindenkinek meg akar felni.. Senkiben sem bizok, en is úgymond 'résen vagyok'..

Hogyan tudnám ezeket lekuzdeni?

Emellett nagyon sokat veszekszem anyukámmal, régen vert is mostmár csak néha elcsattan 1-2 pofon.. Mondjuk mindegy is, mert mar meg se érzem ! De emellett amikor veszekszunk olyanokat mond hogy... Hülye vagyok, idiota, nem fogom fel a dolgokat stb.. Ezáltal önbizalmam es onbecsulesem 0...

Nagyon rossz érzés mert néha tényleg ertelmileg fogyatekosnak erzem magam mert egyszerűen (ezt most nem tudom másképp leírni ) egy harc folyik a fejemben ...

Meg még ez is hogy anyám miatt lettem ilyen ...:(

Mit tehetnek hogy megvaltozzak?

Aki tudna segiteni legyen szíves írjon privatot!

15,5/L

07:09:

Szerencsés vagy, hogy ilyen fiatalon rájöttél erre, így némi tudatossággal le tudod ezt küzdeni. Azzal kell tisztába kerülnöd, hogy az anyukádnak nincs igaza, amikor ilyeneket mond. Ez azért nehéz, mert az ember ösztöneinek a legmélyére van programozva az, hogy a szülő szava szent, és ezt kell megváltoztatnod. Tehát nem elég józan ésszel felfogni, hanem mélyen át kell érezned, hogy a valóság más, mint amit az anyukád sugall.

A legtöbb ember sokkal több mindenre lenne képes, mint amit elér, csak nem tudják kihasználni a képességeiket, sokszor a szülők miatt. Benned is sokkal több van, nem vagy se idióta, se fogyatékos, és ha most elkezded megváltoztatni a gondolkodásodat és az érzéseidet magaddal kapcsolatban, akkor bármit el tudsz majd érni, amit szeretnél.

Ezt a könyvet ajánlom: Susan Forward: Mérgező szülők

Nekem rengetegszer mondta anyám kiskoromban, hogy milyen "béna, ostoba, buta, csúnya, stb." vagyok. Ha valami nem jól sikerült, akkor kapásból rávágta, hogy "tudtam, ez vagy te".

Persze egy remek gyermek voltam, ha belegondolok, soha nem volt velem semmi gond, az óvónők folyton dicsértek a szüleimnek, mindent, a rajzaimat, ahogy tanulok, stb. Suliban kitűnő voltam szinte, egy-két 4-esem volt csak. Magatartásommal minden rendben volt, otthon segítettem, elsőre, nem kellett többször elmondani semmit, vigyáztam a dolgokra, szót fogadtam.

Szerintem az lehetett a problémája anyámnak, hogy ezek ellenére mégsem olyan gyerek voltam, amilyet ő elképzelt: egy cserfes, nagyszájú kis lurkót, akin derülnek a felnőttek, hogy milyen mókás szövege van, milyen kis talpraesett és aktív és szeret táncolni és ugyanaz az érdeklődési köre, mint az anyjának.

Ez rányomta sok dologra a bélyeget, de felismertem, szerencsére és küzdöttem, nemrég megszereztem első diplomámat, nagyszerű eredményekkel, jól vezetem az életemet, jól élek, van munkahelyem.

Csak annyit akarok kihozni ebből, hogy én is elhihettem volna (egy időben el is hittem), de megpróbáltam és végül a tapasztalatok mást mutattak. Ezen pozitív élmények hatására elkezdtem hinni magamban, hogy bármi sikerülhet, amiért keményen küzdök és nem adom fel (persze a realitás talaján maradva).

Bízom benne, hogy neked is rendbe jön az önbecsülésed, de ezért dolgoznod kell, célokat kitűzni, küzdeni és meglátod, a rossz beidegződések lassan, de felülíródnak. :)

üdv énis beszállok az önsajnáló anyát okolók már népes táborába.

az úgy kezdődött hogy kiskoromban mutter nevelt, nagymuterral.

ebből az időszakból a "félted a kis tyukszaros életed" és az unokateóm által gyakran emlegetett "gyikfing" jelzők maradtak meg.

ezután ment minden, a maga útján.

ekkor egy kicsit próbáltam kirúgni a hámból általános végén és ellógtam haverhoz otthonról ( 1 napig nemtudta hol vagyok), mutter kissé melle szívta és elégette a cd-gyújteményem egy részét, a rendőrség értesítésének lehetőségét is felvillantotta, ami után nemsok kedvem volt kimozdulni.

ezután közép iskoláig ahol a "milyen ember vagy?" vagy "ember az ilyen?" kifejezések maradtak meg de sikerült egy jó kis mantrát kitalálni amivel túléltem a dolgokat.

azt mondogattam magamban hogy én sokkal jobban utálom magam mint a többiek szóval nem bánthat meg senki.

ezután szembesültem vele az egyetemen hogy ott tanulni kellene amire az érettségire való felkészülés során szerzet online játékra való rászokás is rátett egy lapáttal.

azóta 4 éven keresztül kb enyhén függtem egy játéktól ami adott egy csekély reményt arra hogy lessz mivel lefoglalno, magam a továbbiakban,és kissé kóros elfordulást az élettől.

most már a játék sem az igazi (1 hónapja tiszta vagyok nem játszottam vele)próbálok hasznos kis videókból tanulni valamit ami érdekel.(játék közben elvégeztem valami kis okj-t. egyetem nem jött össze.)

de most megint az merült fel bennem hogy ehhez is lusta vagyok és ezt sem akarom csinálni mivel felesleges vagyok, szerencsétlen meg a többi sallang önsajnáló duma.

ja meg ha nem muszály nemakarok emberek közé menni, meg nem motivál semmi sem a piramis kb 2. fokának felén vagyok betűzdelve pár fentebbi elemmel random módon.

ha felesleges szerencsétlen senkinek érzem magam, és próbálom legyőzni a szaporodás ösztönét is (ami kb mindent hajt előre legalábbis a média rámegy a témára rendesen)

akkor mi a francnak éljek? meg minek legyen önbecsülésem?

hiszen ha kihalok genetikailag az csak jó lessz a nagyobb egészt nézve nem?

és ez mivel ilyen jól működik a kiválasztódás automatikusan végre is hajtódik.

de amúgy szeret anyám (még vele élek) de sajnos ilyen elcseszett korcs lettem amit emlegetek is neki, már majdnem olyanokat is mondok neki hogy használtak volna gumit inkább vagy nyelt volna le.

na leirtam a saját bánatom én is ezzel is előidézve több kilobyte felesleges szemetet az interneten hurrá.