Miért van az, hogy némely szülő még a 38 éves fiát is gyerekként kezeli, napi kapcsolatot fenntartva és maximálisan beleavatkozva a fiú/férfi magánéletébe?
"s a szülő láthatóan nem ösztönzi, inkább megad minden alap ellátást"
-sikerült egy egészségesen született kisgyerekből egy beteg felnőttet nevelni. Olyan, mintha testében egészséges gyereknek állandóan két mankót tuszkolnának a hóna alá, járjon azzal, ne önállóan - egy idő után elsorvadnak a nem megfelelően használt izmok.. 38 év az sok ebből. Nem tudom, helyre lehet-e hozni..
Tudod mikor lesz az a talpra állás? Majd ha meghal az anyuka esetleg akkor, de addig nem valószínű, ezt követi majd egy erős depresszió mert úgy vannak vele hogy hírtelen önállónak kell lenni, majd megtanul felnőni
Gondolom az apja nem ilyen azért
21/F
Két dolog szokott ilyenkor általában lenni a baj:
A szülő fél egyedül maradni, azért köti magához agyereket.
Vagy, a szülőnek nincs elég önbecsülése("az én gyermekem nem normális, nem életre való")...
Ezek a szülők szokták többnyire így tönkretenni a gyerekeiket, vagy még van az, amikor a szülő saját csalódásaiból, rossz tapasztalataiból kiindulva félti a világtól a gyerekét, hogy vele ne forduljon ugyan az elő.
Bármelyik is az ok, pokollá tudja tenni a gyerek életét, ha nem korának megfelelően áll hozzá a szülő.Már gyermekkorban el kell kezdeni önállóságra, önbizalomra nevelni a gyereket, mert ami akkor kimarad az van úgy, hogy később egyáltalán nem pótolható.
Ez a férfi egész életében azt a visszajelzést kapta, hogy ő egy tehetetlen gyerek(nem az ő hibája!).Felnőttként nehéz lesz elhitetni vele az ellenkezőjét.Esetleg annyit lehet tenni, hogy jó pszichológiai érzékű ismerősök próbálnak egy kis önbizalmat, bátorságot önteni belé, valahogy meg kellene próbálni kedvet hozni neki az önállósághoz.De mondom, nehéz lesz, mert önállósodásra nem 38, hanem 14-18 évesen szoktak kedvet érezni az emberek.
Kb olyan, mintha egy 60 éves agglegényt biztatnál, hogy végre házasodjon meg.Azt mondaná, hogy ő ahhoz már öreg.És valamilyen szinten ez igaz is...
Köszönöm a válaszokat. Néhány kérdésre:
Sajnos az apa az aki ragaszkodóbb. Naponta tönnször is felhívja, ha kell, hogy minden rendben van e, és a barátait is folyton kikérdezi, mit, miért csinál. Egy fontos imformáció, hogy ennek a fiúnak van egy beteg, szellemi fogyatékos nővére aki valami furcsa körülmények között teenager korában hirtelen "szellemi fogyatékossá vált", azelőtt zenei általánosba járt, voltak barátai, egy fijúja és elvégzett tanfolyamokat, de akkor hirtelen, minden megváltozott. Tudom ez a fiú nagyon rosszúl élte meg ezt az időszakot, elmesélte az apja milyen kemény volt vele és rengeteget kiabált a lánnyal, mert valószínű nem ismerte fel azt, hogy vagy valóban beteg, vagy, hogy csak nehezen érti a társadalmi elvárásokat és segítségre szorul. És kapott segítséget, egy csomó gyógyszert, amitől ma egy 6 éves gyerek szintjére jutott és önállóan enni sem képes. Ez engem nagyon megilyesztett amikor megtudtam, csak nagyon félek most ugyanezt teszik ezzel a fiúval is. De lehet, hogy tévedek. Már én sem látok tisztán.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!