Mi a véleményetek arról, hogy már apák napja is van?

Szerintem teljesen jó így, miért ne lenne, ha anyák napja az van? Én pont ugyan annyira szeretem mindkettőjüket.

Valaki írja, hogy nem csinálnak semmit az apák, eléjük rakják a kaját, meg a sört...Nos, nálunk ez nem így van, apa sokszor főz nekünk, hoz valamit a boltból ha nincs itthon, pedig nem is velünk él. Körülbelül ugyan annyiszor látom mint anyát, ha szükségem van rá, akkor ott van és segít. Szerintem megérdemli az apák napját.

Akinek olyan férje van, hogy elé kell rakni a kaját meg a sört az csak magának köszönheti. Nem kell megszoktatni vele, tanuljon meg főzni ő is. Addig nem fogok senkihez hozzámenni, amíg olyan lusta, hogy ennyire nem képes.

Mi az, hogy már?

Majdhogynem mindig is volt.

Azért mert az iskolában, óvodában nem nyomják annyira, emiatt nem annyira közismert, attól még van.

Szentelünk napot a könyveknek, a madaraknak-fáknak, az AIDS-nek, a mellráknak, a pedagógusoknak is.

van aki ünnepli/ tartja van aki nem.

nem Amerikából átvett szokás.

Mi a Valentin-napot sem tartjuk, nem látjuk értelmét, ennek ellenére nem szólom le azt aki igen (ez római korból szármai, nem USA-ból ugyancsak. Annyi, hogy ott tartják elterjedtebben.

vannak akik névnapot sem tartják, nálunk viszont ugyanakkora az ünnepség, mint szülinapkor...

Én nem akarom, hogy az apák csak spermadonorok legyenek, sőt, szerintem mindkét szülő egyforma fontos.

De sajnos az apák, akiket ismerek, spermadonorként viselkednek. Nem foglalkoznak a gyerekekkel, csak nézik a tévét, vagy gépeznek. Oké, mondjuk valószínűleg őket az apák napja is hidegen hagyja.

Szerintem ezért lenne jó egy szülőnap, ahol mindenki azt ünnepeli, aki felnevelte. Aki nem feltétlenül édesszülője, lehet keresztszülő, nagymama, nagybácsi, stb.

22:"Nem kell megszoktatni vele, tanuljon meg főzni ő is. Addig nem fogok senkihez hozzámenni, amíg olyan lusta, hogy ennyire nem képes."

Én a volt férjemtől tanultam főzni, sokat segített is az elején.

Ő a második gyerek születése kényelmesedett el, mindent rámlőcsölt, csak gépezett, még a gyerekekkel se foglalkozott. Még megbeszélni sem lehetett vele, mert vagy bólogatott, hogy igazam van, de nem most, maaaaajd, vagy hisztizett mert zavarni merészeltem. A váláskor az apja bocsánatot kért tőlem, hogy nem ilyennek nevelte.

Azért a férfiak se mindig úgy kezdik, hogy "anyukám irány a konyhába és csak akkor gyere ki, ha a sört kell nekem hoznod", nem én vagyok az egyetlen, aki megjárta.

Úgyhogy ne vegyél mérget arra, hogy a jövőbeni férjecskéd majd a gyerekek születése után is ugyanolyan lesz, mint házasságkötéskor.

Nem tudom, én felnőttként ia ritkán veszek akármit is ilyenkor.

Apák napját amúgy nem tartjuk, anyák napjára orgonátszedek neki, emglepem, hogy meglátogatom, ha otthonvagyok, akkor kávéval várom, és én főzök...