Mi lesz most velem? Már idegileg ki vagyok. Semmi kedvem élni? (! ) Mit tennétek az én helyemben? 14/L

Ne add fel. Fiatal vagy még, nem sokkal fiatalabb, mint én, de én is vesztettem már el embereket, és még sokkal rosszabb módon szerintem, mint te. Nekem élnek a szüleim, mégsincsenek mellettem. A halál az élet velejárója, és sokkal rosszabb azt érezni, hogy ott ülnek melletted a kanapén, mégis olyan messze vannak tőled, hogy sosem érheted el őket. Nem fogadnak el olyannak, amilyen vagyok, zavarják őket a döntéseim, nem értik a gondolkozásomat, egyszerűen nem vagyok otthon, mikor otthon vagyok, ha érted, mire gondolok. Igazán sajnálom, ami veled történt, de muszáj talpra állnod, és túltenned magad rajta, ehhez pedig nem is kérhetsz segítséget szerintem. Ha mindenen úgy tennéd túl magad, hogy másokra támaszkodsz, egész életedben szükséged lenne mások gondoskodására és pátyolgatására, annak pedig rossz vége lenne, ha felnősz, mert képtelen lennél egyedül megtenni bármit.

Gyászolj, búcsúzz el fejben és lélekben tőlük, és ne várd, hogy azok, akik nem élték ezt át, megértsék, mert nagyon kevés ember van, aki megértené. Egyedül kell átvészelned, és igenis át kell vészelned. Ne törődj azzal, hogy épp mihez nincs kedved, gondolj arra, hogy mit KELL tenned: élni. Erőltesd meg magad, menj el sétálni egyedül, nézegesd a világot magad körül, lásd, hogy milyen sokan élnek, és képzeld el, hogy nemsokára te is újra, igazán élni fogsz, ha el tudod engedni a szüleid és a nagymamád. Ha szerettél sportolni, sportolj megint, akkor is, ha először nincs kedved hozzá. Előbb-utóbb lesz. Próbálj ne mindig arra gondolni, hogy mit vesztettél el, hanem tűzz ki új célokat magad elé, érezd, hogy erős vagy, és meg tudod csinálni. Szerinted a szüleid azt akarnák, hogy feladd? Dehogyis. Vagy képzeld el a bátyád helyzetét, mi lenne vele, ha téged is elveszítene?

Szóval nem szabad feladnod. Ha túl leszel rajta, majd meglátod, hogy sokkal erősebb vagy, mint gondolod.

Hasonló cipőben járok ezért leírom sztem mit csinálj.

Ne gondolj arra, hogy megakarsz halni, a szüleid is azt szeretnék hogy élj és boldog legyél. Természetes hogy a szeretteinket elveszítjük egy idő után van aki sajnos hamarabb mint mások és rendszerint pont azok akik nem érdemlik meg ezt. Apukáddal töltsd a maradék időt amit tudsz és próbálj meg egy picit is boldognak tűnni. Azt meg hogy emiatt leszólnak hogy sírsz mert elveszíted a szeretteidet egy marha nagy taplóság. Ha van kedved beszélni mert nagyon magányos vagy akkor én itt vagyok priviben írhatsz, de biztos vannak mások is akiket érdekelsz.

Ezt tudom neked tanácsolni.

[link]