Van itt olyan, akinek kiskora óta egyáltalán nincs kapcsolata az apjával?

Erőszakos alkoholista.

7 éves nem voltam még amikor anyámmal sokadszorra menekültünk el tőle,csak anyámat mindig visszaédesgette.akkor utoljára bántotta is,én kimenekültem és segitségért szaladtam.Még 2 év szenvedés volt,nem hagytak egyedül,nehogy magával vigyen.Azóta biróság tiltotta meg hogy a közelembe jöjjön.

Párszor láttam a majd 20 év alatt,mindig részegen dűlöngélve.

Anya véletlen esett teherbe védekezés mellett, alkalmi kapcsolatból. 4. hónap után tudta meg hogy terhes, addig nem voltak jelek.

Apámat soha nem érdekeltem , nem sokkal születésem után el is költözött messzire.

Tudja a nevem, de nem keres, sem facebookon, sem más közösségi oldalon. Pedig nem lenne nehéz megtalálnia, mert a nevem nagyon ritka, egy két találatot dob ki a kereső, ha beírjuk.

Hogy mi az oka, azt tőle kellene megkérdezni, bár szerintem nem tudna rá válaszolni, vagy nem akarna, nem merne.

Én ilyen vagyok. 1 hónapos voltam, mikor elváltak anyáék. Életemben egyszer láttam apámat, 15 évesen akkor, amikor anya odaadta neki az új címünket, ahova küldheti továbbra is a gyerektartást. De rám sem nézett, nem is köszönt, mintha láthatatlan lettem volna.

Sosem látogatott, hiába mondta anya neki, hogy jöjjön, nem jött. Hiába hívtam fel ovis koromban, lecsapta a telefont. Hiába írtam neki képeslapot pár alkalommal, sose válaszolt és sose keresett.

Az, hogy mi az ok azt a fene tudja. Pedig ő jobban akart engem, mint anya. Aztán mégis menekült (szó szerint bujdosott az utcán, ha meglátott minket a távolból, hogy arra tartunk, ahol ő van), de a faluban, ahol lakik nem is tartják normálisnak, azt mondják elmebeteg dolgokat szokott csinálni. Anya amúgy azért vált el, mert elitta minden pénzét, minden nap részeg volt, dohányzott, szerencsejátékozott.

Én nem akarom soha megismerni, nem haragszok, de nem is vagyok rá kíváncsi, elvégre ő nekem egy idegen.

Én nagyon nehezen éltem meg, hogy az osztályomban, más helyeken azt láttam, hogy másoknak van apjuk, nekem meg nincs.Csúfolt is ezzel pár "debil" annó a suliban.

Más családi tragédiák is sorra jöttek, gyerekként azt éltem meg, hogy teljesen egyedül maradtam.

Valahogy, annyi keserűséget érzek magamban sokszor, hogy élni sincs kedvem :D Persze, nem hagyom hogy ez befolyásolja a napi teendőimet, tehát dolgozom, háztartást vezetek, viszonylag norálisnak tűnök, mostmár megvan mindenem. Valami mégsem oké.

elég undorító módon elhagyta anyámat, és ezt tetézve még meg is próbált minket kiforgatni a vagyonunkból. régebben néha elmentem vele láthatásra, de velem is elég suttyón viselkedett.

tudom nagyon jól, hogy engem is képes lenne kisemmizni ha beavászkodná magát a bizalmamba, így inkább távol tartom magam tőle, esélyt sem adok neki.

2 hónapos sem voltam mikor lelépett tőlünk, 20 éves korom óta nem láttam, akkor is pár szó erejéig futottunk össze véletlenül az utcán. azóta elköltözött az ország másik végébe. ha rajtam múlik, legközelebb max a halálhíréről értesülök.

25l

De igen, sokszor azt mondják,hogy lekezelően beszélek másokkal, ez korábban meglepett, mert nekem nem tűnt fel.

Illetve úgy mondom, hogy ha bunkón viselkedtem valakivel, nem állt szándékomban, többnyire a szimpatikusnak találom az embereket.

Viszont kialakult valamiféle védekezés, illetve egy stílus, amivel távol tartottam magamtól az embereket. többen mondták, hogy megközelíthetetlennek tűnök, illetve olyannak, mint akit nem érdekel a környezete. Pedig nagyon is érdekel.