Mennyi idő után bocsátottál meg?

16 évesen költöztem el, 30 évesen fogadtam el legközelebb a közeledésüket, 33 évesen jutottam el odáig, hogy el tudtam engedni a dühömet és a megvetésemet /hadd ne részletezzem, hogy miket kellett elszenvednem, két alkoholista és agreszív ember mellett/.

Meg lehet, sőt MEG KELL bocsátani, mert ők pont leszarják a te haragodat, téged viszont elemészt az indulat, csak húzod maggaddal, mint egy mérgező terhet. Én beláttam, hogy ők ilyenek, primitívek, kicsinyesek, ennyit tudnak, ezt látják normálisnak, nem is szabad többet várnom tőlük. Támogatom őket anyagilag, néha felugrok beszélgetni, szeretetet azt nem sikerül kicsiholnom magamból, de már az is nagy dolog, hogy nem gyűlölettel, hanem közönnyel fordulok feléjük.

Nekem anyámmal volt problémám,ő is veréssel "nevelt" úgymond,hogy a lelki terrorról ne is beszéljünk. 14 évesen elköltöztem apukámhoz(szüleim elváltak),telefonon zaklatott egy ideig,aztán kb 4 évig nem beszéltünk,azóta néha már ellátogatok hozzájuk. De leginkább azért,mert a kishúgom meg ott lakik még. Meguntam az utálkozást,én az a fajta ember vagyok,akit a harag szabályosan lefáraszt:) Soha nem leszünk közeli viszonyban,de legalább már beszélünk. A régi sérelmeket nem tudtuk megbeszélni,mert ő nem látja meg magában a hibákat,pedig csak annyi volt mindig is a bűnöm,hogy miután elváltak,volt merszem továbbra is szeretni aput,kiállni mellette és nem sikerült ellene nevelnie. De le is sz@rom,nincs nekem ahhoz idegzetem,hogy hallgassam a litániákat:)

22L

Folyamatban...

A többi privátban megy.

Ha megbocsátasz, te magad is megszabadulsz. Helyesbben , te magad szabadulsz meg egy nagy tehertől, amit hordozol. Az rendjén van, hogy látod, ez így szörnyű, de leteszed a batyut, azt mondod: nem viszem tovább. Inkább megbocsátok.

De van két fontos: Soha ne hagyd senkinek, esetleges párkapcsolatban, se munkahelyen vagy bármi helyzetben, hogy durván uralkodjanak rajtad.

Soha ne uralkodj senkin. Esetleg gyermekeden, párodon, stb.

Sajnos sokszor van úgy, hogy ki mit kapott otthon, azt annyira a magáévá tezsi, hogy alkalom adtán ugyanúgy továbbadja. Nem akarja verni a gyerekét, vagy durván beszélni vele, de mégis megteszi. Vagy a párjával. Tehát a megbocsátással egyidőben el kell határozni, hogy te nem leszel ilyen semmiképen, soha senkivel.