Hogyan költözhetnék el a tesómhoz? 12 éves vagyok. Milyen indok kéne?

Anyu is olyan mint apu.

Egyszerűen anyunak nincs igénye társaságra. Egyszer, még oviban meghívtak minket egy szülinapi zsúrra, meg voltak hívva az anyukák is. Anya ült ott mint egy tök, nem is beszélt senkivel, csak válaszolt, ha kérdezték.

Odaadtam a barátnőmnek az ajándékot, még nem is játszottunk együtt, erre anya kijelentette, hogy indulunk.

Tesóm szerint anyu azért ilyen szeretetlen, mert a nagyiék sokat verték, és neki kellett vigyáznia a testvéreire, meg vinni a háztartást. Anyu attól fél, hogy engem is megver ezért kerül.

De az én szülinapomat is sikerült neki elrontania. Tesóm akkor még itthon lakott, és kikönyörögte, hogy áthívhassam pár barátomat. Tesóm sütött nekem egy gyönyörű tortát, felügyelt is minket, meg kitalált játékokat. Anyu meg 10 percenként kijött és veszekedett a tesómmal, hogy zajongunk. 7 évesen persze, hogy hangoskodunk egy bulin.

De egyébként mindenki menekül el anyutól, mert ha összetalálkozunk csak veszekedni tud. Apu sem szeret itthon lenni.

Sajna anyu nem engedi meg, hogy a tesóméknál legyek, csak ha matekból kell segítség, vagy ha nincs otthon senki. Anyukám anyuja sokáig volt beteg, ezért anyu gyakran nem volt itthon. Akkor lehettem a tesóméknál, sőt egy hétig ott is laktam. De suliidőben általában megy az "egyből haza" törvény.

Azonnal haza kell érnem, olyan nincs, hogy elmegyek a barátnőmmel fagyizni, vagy átmegyek hozzájuk. Mihozzánk meg senki sem jöhet, mert anyut idegesíti.

Persze azt el kell mondanom, hogy mindent megadtak nekünk, soha nem kellett szakadt ruhát húznunk, meg márkás cipőm, van, meg ifonom. De mégis egyedül vagyok, és magányos vagyok, és szomorú vagyok, de ezt anyu nem érti. Mindig a szememre hányja, hogy van szép szobám, meg szép ruhám meg ifonom, meg van mit ennem, meg kapok zsebpénzt. De nem érzem hogy szeret, nem ölel meg, nem ad puszit, nem mutatja, hogy büszke rám (két tantárgy kivételével kitűnő lettem). Apu büszke rám, hogy zongorázom, csak miatta zongorázom, amikor hallja hogy játszom mindig odajön és kétkezest játszunk és énekel velem, pedig amúgy utálok zongorázni, mert nagyon bunkó a tanár, meg amúgy se szeretem.

A tesóméknál meg már van egy ágyam, meg van egy asztalom is, meg sok ruhám ott van, meg külön polcs van a cipőmnek. Ők nem olyan pénzesek mint anyuék, a sógorom rengeteget dolgozik, van olyan hogy éjjel, meg olyan is hogy 12 órát, meg van hogy vasárnap is.

Abban az utcában lakik a barátnőm is. A barátnőm a legnagyobb a három testvére közül, apukájuk nagyon beteg és anyukájuk meg kevés pénzért dolgozik.

Volt mikor itt voltam, hogy látott a barátnőm kint játszani a keresztlányommal az udvaron. Atjött ő is aztán a kistesója is érte.

Aztán dél lett és a tesóm kikiabált hogy mindenki jöjjön ebédelni. Leültetett mindenkit, káposztás-virslis leves volt, én utálom a káposztát mégis olyan finomat még étterembe sem ettem. A sógorom barátja azt mondta azért ilyen finom mert a testvérem belefőzi a szívét is. Meg is ettük az egészet, cipó volt hozzá, amit a sógorom sütött, mert ő pék, de nem ott dolgozik, hanem gyárban.

Aztán a tesóm kijött a lánya szobájából egy nagy zacskó ruhával, meg adott a barátnőmnek sütit, meg cipót, neki leves nem is jutott, de azt mondta nem baj, mert a lelke jóllakott. Ja a ruha. Barátnőm legkiseb tesója kicsit kiseb mint a keresztlányom. neki küldte, mert a keresztlányom már kinőtte.

Pedig a tesóméknak nincs sok, mégis adnak, míg anyunak sok van mégsem ad. Ő azt mondja jótékony mert 10ezret elküld a rákos alapítványnak.

De szerintem ez nem ugyanaz.

Barátnőm mesélte, hogy anyukája szerint a nővérem egy angyalka, mert mindig segít és odaadja az utolsóját is.

És ez igaz is, mert mikor megkérdezem tőle, hogy ott ehetek-e én vagy a barátnőm is ehet-e, akkor azt szokta mondani, hogy még egy tányér mindig jut, vagy még egy szelet mindig van.

Nincs neki sok, mégis boldog. Nincs annyi szép ruhája, mint nekem, mégis mindig mosolyog.

Nincs jó telefonja, se sok tévéje, mégis folyton nevet, játékokat talál ki nekünk, meg kártyázunk.

jajde sokat írtam. De jó volt leírni mert ez már régen is fájt. Naplót nem írhatok, mert anyu elolvasta és kérdezte csúnyán, hogy ki az a petike, meg minek nekem pasi, mert azt irtam, hogy szeretném ha a pasim lenne. De már nem is szeretem a petit.

Apa már alszik, meg anya is én meg nem tudok, mert nem jó itt. most nagyon hiányzik a tesóm, meg sírni akarok.