A "rossz napja van" jó mentség arra, hogy az ember leteremtse a gyerekét?

Folytatom sz előző gondolatmenetét.

Azzal, hogy a gyengébbel kiabálunk, a mi helyzetünk nem oldódik meg, inkább csak a feszültséget növeljük.

Sajnos, ha valaki otthon adja ki magából a felgyülemlett indulatokat, azzal azt bántja, aki vétlen az egészben.

Ezzel egy idő után megteremti azt a helyzetet, hogy az az illető, /itt te/, eltávolodik tőle, fél tőle, és a folyamatos félelem akár lelki, akár testi betegséggé is változhat benne.

Amikor apukádnak nincs "rossz napja", anyukáddal együtt le kellene vele ülni, és megbeszélni ezeket a dolgokat.

Anyukádtól sem azt várnám el, hogy így a szőnyeg alá söpörje a problémát. "Rossz napja van."

És ha a gyerek egy idő után a rossz napos hangulatokban nem mer hazamenni, kimarad, máshol keresi a nyugalmat?

Ezek szerint anyukád gyenge, hogy leállítsa.

Pedig, ha nem állítja le senki, egy idő után megszokottá válik, hogy a családján vezesse le az indulatait.

Én a helyedben beszélnék apukád szüleivel, nagyszüleiddel.

Talán ők hatni tudnak rá, mert ez így nem maradhat, és rámegy a család.

Veletlen becsuszik a gyerek, aztan majd lehet vele egy eleten at ordibalni. Ilyen a vilag sajnos.

Vannak orszagok (legalabbis egyet tudok), ahogy az ovodaban az ovonok ha meglatjak a gyereken, hogy valami nincs otthon rendben, hivjak a megfelelo szervezetet. Azok kihallgatjak a gyereket, es ha kell egy idore elviszik a szuloktol. Ez ido alatt mindket fellel konzultalnak, a megoldas erdekeben.

Tehat nem normalis, en is ateltem sajnos, es torzitja a szemelyiseget, amikor a beteg agyu szulo a gyermeket terrorizalja lelkileg.