Tényleg baj az, hogy én inkább az örökbefogadás mellett döntök mit a szülés mellett?

Nincs semmilyen szervi panaszom sem nekem, sem a páromnak.

Ha szeretnénk valószínűleg lehetne saját babánk. Azzal is tisztában vagyok, hogy a születésnél nincs nagyobb csoda, a saját babádat a kezedbe fogni, akiért örökre felelős vagy és a végsőkig imádod.

Ettől függetlenül vagy épp ennek ellenére, én még is az örökbefogadást választom.

Családban nőttem fel, a párom is. A családjainknak is meg van a maguk árnyoldalai, mint a velem egyidős fiatalok nagy részének. De jó volt családban felnőni, iskola után hazamenni, és OTTHON is érezni magamat. Valahova tartozni. Ezt az érzést szeretném megadni másoknak is mert módomban áll, és azért ez sem elhanyagolható érzés.

Értem én a vallási és ösztöni hátterét a "sokasítsátok be a földet" elvnek. De az én számításaim szerint elértük azt a pontot ahol pont elegen vagyunk. Mind vallásilag mint biológiailag. 8 milliárdan vagyunk és az valóban rengeteg ember.

És valóban banálisan hangzik az "ember újrahasznosítás" elve, hisz nem vagyunk mi egy halom újságpapír, mégis ha jobb meló kell tanulunk, képezzük magunkat, vagy akár úgy is mondhatom hogy újra hasznossá tesszük magunkat.

Nos ebből kiindulva, én nem érezek magamban annyi jogot, hogy hagyjam elveszni azokat az emberi lehetőségeket akik nem vágynak másra csak egy kis őszinte szeretetre.

Ez tényleg olyan nagy baj?