Édesanyám bolond?

Bármi történik velem nem a barátaim fogják gondomat viselni. Egy családom van, ha magukra hagyom még ennyi segítség nélkül akár hajléktalanná is válhatnak. Annak idején gazdagék voltunk, de a válsággal egyre több hitelt vettek fel a szüleim. Most ott tartanak, hogy közel fél millió lenne minden hitel becsületes törlesztése csak havonta. + rezsi + kaja + egyéb felújítások. A bátyám képes anyámra kezet emelni, tudják jól, hogy amit mondok azt nem viccből mondom. Mikor üvöltözik vagy rájön az 5perc a testvéremre akkor fogom a telefont és előre betárcsázom a rendőrség számát azt mutatva fenyegetem, hogy ha nem áll le, lecsukatom egy életre mert mindent elmondok mi valaha történt itt. Persze, amikor csak ketten vagyunk itthon hasba vág, fellök. ... ha elmegyek és egy vadidegennek adom a pénzem, az nekem miért lenne jó? Egyedül lennék, persze nyugalomban, de tudván, hogy a saját családomnak fordítok hátat nem nyugtatna meg. Itt egyéb problémamegoldásra lenne szükségem :( Ha családsegítő vagy egyéb pszichológus kerül szóba mindenki ellenkezik, üvöltözik. Mert szégyen...

Kérlek benneteket, hogy ne mondjátok, hogy költözzek el. Ha hátat fordítok nekik az nem megoldás a problémára. A bátyámmal kell kezdenem valamit. Az előző kapcsolatom 5 évig tartott, egy magas, izmos, igen szép testtartású pasim volt, ő nem egyszer leültette a bátyámat beszélgetni és tisztán elmondta, hogy nem áll jót magáért ha valami történik velem. Akkor egy darabig csillapodott az idegbeteg bátyám. Ezzel a fiúval egyéb indokok végett szakítottunk, most van egy hasonló, de nyugodtabb barátom. Ő nem lépne fel a testvéremmel szemben, mert szerinte ez az én dolgom, ami persze igaz is. Mostanában kezd kinyílni a szeme a bátyámnak, leqrváz, r**ancoz ha elmegy mellettem, azt mondja takarodjak. Ha visszaszólok nekem jön. Van neki szívgyógyszere, a vérnyomása gyakran 200 felé emelkedik, az orra igen sűrűn vérzik. A gyógyszert nem szedi, sem nyugtatót. Egész nap, sőt hajnal 2-3-ig ül a gép előtt és játszik, én pedig 3-kor kelek, mert 4-kor kell elindulnom munkába. Ha hallom, hogy a folyosón vagy a konyhában matat valaki nem bírok aludni, ha ég a villany kint akkor pláne, mert az ajtó alatt beszűrődik a fény és zavar. Éjszakára a hosszabbítót is lekapcsolom, nem szeretem ha bármi elektromos eszköz áram alatt áll. Nos, ehhez képest a szobaajtóm a fürdővel szemben van, többször eljátszotta a testvérem, hogy annak ajtaját kitárta és a fürdőben felkapcsolva hagyta a villanyt. Az áramszámlát persze én szoktam befizetni. Ez nem zavarja..... Nem tudom mit tehetnék, hogy mindezek örökre megszűnjenek. Persze kívánhatom a halálát, de az ilyen murphy szerint is túlél.

"Mi a helyzet apukaddal?" - 4 éves koromban lelépett, a szüleim elváltak. Tettem egy próbát a felkeresésére, de csak annyit üzent, hogy 10 év után (15 éves koromban) nem tudja mit akarok, hagyjam békén. Nevelőapám van 12 éve, de sosem volt úgy igazán apa. Az ő testvérei szinte köszönésre sem méltatnak, mert nem saját gyermek vagyok, így tehát semmi közöm a családhoz. Én ezt nem veszem már zokon, legutóbb ketten látogatóba jöttek, tőlem nem köszöntek el. Az ajtó még nem csukódott be utánuk, de én hangosan feltette, a kérdést nevelőapám részére, "na mi van, nekem már nem köszönnek?", persze csak hallgatott, magyarázott, hogy az egyik azt mondta sziasztok. az egyik.... amit én nem hallottam 2 méterről sem. A megaláztatásokon túl vagyok, 21 évesen már elértem ezt is, ha itthon vita van elmegyek a kutyával sétálni vagy elmondom, hogy a következő fizetésemből elmegyek, többet nem kell látni. Akkor egy darabig csönd van. A mostani barátom nem olyan, aki egy füttyentésre velem tartana, ő családfüggő, tanult emberek, náluk a nagyinak is van felsőfokú végzettsége. Sajnos nekem ebből nem jutott, se kocsim, se jogsim, ilyet szülőktől már nem is várok. Mint mondtam 15 évesen már diákmunkán folyamatosan dolgoztam, jelenleg a ruháimtól az ágyamon át mindenemet magamnak vettem meg, előtte lomtalanításból örökölt bútoraim voltak. Az egyik válaszoló írja, hogy nem csak a vérbeli kötelék jelenti a családot, édesanyám volt az aki pelenkát cserélt rajtam, hivatalos felnőtt koromban pedig fordítsak hátat? Hátha megüti a bátyám, nevelőapám elhagyja, a sógornőm úgy beszél vele, mintha a fenekéből rántotta volna elő. Ebben a családban én vagyok az aki rászól a másikra és már bevéstem a tudatba, hogy nekem nem szégyen feljelentést tennem a testvéremre. A lakáshitel havi 60 ezer, az elmaradás nagyon sok, de eldöntöttem, hogy fizetem és a számlán lévő maradék 180 ezer személyi kölcsönt is visszafizetem, a bank automatikusan vonja le a pénzt a számláról. Egyszerű lenne a részemről elmenni, de nem tehetem. Megoldás kellene arra, hogy az itthoni beteg állapot csillapodjék :(