Mit tegyek, hogy a szüleim felismerjék, hogy nagy a baj?

Állandóan vitáznak, előttem vagy ködösítenek vagy más témára ugranak (lecke stb) csak hogy kerüljék a dolgot, ha mást nem tudnak mondani, akkor csak megmagyarázzák, hogy miért a másik a hibás.

Elegem van, nem tudok így élni, állandóan vitáznak, de "mindig a másik kezdte", vagy a semmin veszekedtek.

Tenni akarok valamit, ami ráébreszti őket a saját hibájukra, mert minden esetben én lennék a szenvedő fél, aki el fogja veszíteni a szüleit.

Nincs olyan családtag, aki tudna segíteni, mert senki nem ért meg engem, mindenki azt hiszi, mintakapcsolat van és nincs semmi gond.

Néha elmegyek itthonról, de sajnos a hangulatom nem jobb tőle és mivel teljesen egyedül vagyok, még élvezni sem tudom.

Fogalmam sincs mit tegyek, annak is örülnék, ha meghalnék, mert tudom hogy van rosszabb (mindig van rosszabb) de ez hónapról hónapra egyre rosszabb: folyamatosan szűkül az a családi kör, akikre szívesen gondolunk, és lassan azt érzem, most kitisztul minden, az eddigi belső érzések, igazságok kiderülnek és most vége mindennek.

Viszont én itt vagyok (láb alatt), aki az ő gyerekük, a közös nevező, az utód, akinek nem lesz vége. Én már jobban örülnék a halálnak, de ezt persze senki nem fogadja el (tán még én sem). De vhogy rá kell jönniük, hogy hibáztak és hogy ezzel mennyire ártottak nekem.

15/F