Tehetek valamit ha apám veri édesanyámat, de ő nem hajlandó lépni? Még elköltözni sem hozzánk? Én feljelenthetem, vagy így nem ér semmit?

"Ez nem ilyen egyszerű. Egy alkoholista állatnak beszélhetsz, kérhetsz. Max már napig van foganatja, de azt gondolni, hogy nem fogja magát felhúzni valamin legközelebb álomvilág"

Rossz a hozzállásod, illetve nem rossz, csak még egy lépcsőfok hiányzik ahhoz hogy foganatja legyen annak amit mondasz neki.

A helyes hozzáállás irom neked hogy értsd a különbséget: nem érdekel hogy rossz a napja, nem érdekel hogy ideges, még az sem érdekel hogy épp igaza van, nem érdekel. Sok mindent lehet bántani nem, erre nincs mentség.

Az a bajod hogy te olyan pozicióból beszélsz ami normális körülmények között mindenkinél hatna. De apukád alkholos agyának ez kevés, viszont nem vagy képes még egy lépésnyit alacsonyabbra vinni ezt a vitát, mert nem vagy képes lealacsonyodni az ő szintjére, a normális életviteled ebben meggátol.

De sajnos van olyan helyzet és még lesz is az életben mikor ezt meg kell lépni.

A kulcs itt az hogy téged nem érdekel, egy dolog érdekel hogy nem báthatja. Ha ezt még egyszer megtudod, meglátod, meghallod bárkitől, átmész és kib@szod a lakásból.

Ő lakása? Nem érdekel. Kihivja a rendőrőket? Nem érdekel. Elmondod nekik miért tetted. Ahányszor megtörténik annyiszor kib@szod a lakásból és annyiszor fogod elmondani hogy a rendőrőknek hogy miért tetted ki a szűrét. A rendőrök sok mindent várhatnak tőled csak azt nem hogy szó nélkül nézd hogy apád szétüti anyukád fejét.

Hidd el hogy meg fog futamodni apád. Viták lesznek, rossz hangulat lesz, de tetlegesség többé nem.

Ezt épp addig fogja csinálni apád mig nem veszik át tőle az alfahím szerepét. Valakinek ezt ki kell csavarni a kezéből. Hogy ez te leszel, a párod, vagy te és a húgod együttesen mindegy. Ahogy behódolt a tetlegesség eltünik az életetekből.

Nálunk is hasonló a helyzet. Az a baj, hogy amíg az anyuka nem akar lépni, addig semmi nem fog változni.

Feljelentheted apukád, akkor kimennek és nem találnak semmit. Mert ha anyukád arra sem hajlandó, hogy elköltözzön, akkor teljesen kizárt, hogy bíróság előtt tanúskodjon a férje ellen.

Én egyébként kb arra jutottam, mint a húgod. Haragszom ugyan mindkettőjükre, de ha bármelyikük jön segítségért, akkor segítek. Akár a menekülésben, akár az alkoholizmus leküzdésében. De magamtól nem megyek oda többet, mert teljesen tönkretesz. Egy-egy szülői látogatás után - ami általában egy hétvégét jelentett - minimum két, de inkább három nap kellett, hogy megnyugodjak. Önző dolog, de arra jutottam, hogy bőven elég, ha csak a saját életüket teszik tönkre, nem kell még az enyémet is.

Nem #10-es, én az az ember vagyok aki ezt még félig gyerekként megoldotta, igaz hogy fiú vagyok igy könnyebben ugrálok, de ezer féle utat kipróbáltam és csak az müködött amit itt leirtam, semmi más. Viszont az egyböl müködött, aznap megszünt a probléma. Még együtt is maradtak, sőt, ezek után voltak boldog pillanataik is.

Ezt meg leirni hogy miért nem hagyja el, ő döntése,meg ilyenek.... ehhez nem tudok hozzászólni.... 35 éves a kérdező, tehát a szülei együtt vannak 40 éve. Most szerinted 40 év elmúlik nyomtalanul? A szülei nem tinik, ha nem a legdivatosabb nadrágot veszi fel a fiú akkor elhagyom, ez náluk már nem igy müködik. ők össze vannak drótózva. Ezért ez sok minden csak nem indok hogy az ő döntése, azért az nem olyan egyszerü 40 év után tiplizni mint neked a mostani mellől, teljesen más szemmel nézed a dolgot mint ők, nézd az ő szemükkel is mielött pálcát törnél saját anyukád felett.

Nem kell egymást győzködnünk, te írtad le, hogy én nem jól gondolkodok.. Legyen

Nem tudom más szemszögből nézni. Vegyük a kérdező családját rendben.

Leéltek 40 évet együtt, oké. Abból 30at verte gondolom (mivel azt írta ő is így nőtt fel). Az az előlegezzük meg 10 év boldogság felér ezzel?

Mit kellene feladnia? Egy életet ahol verik. Micsoda áldozat. Ezzel szemben van egy gyereke aki mindent a feneke alá tolna.

Maradni apucival verjen csak szét - Lányomnál békében, szeretetben

Nehéz döntés, valóban.....

Egyébként nem működik mindig ez a lehetőség sem hidd el, nálad bevált. (egyébként gratulálok, nem akarom lebecsmérelni a segítséged, kitartásod, ne így vedd)

De tegyük fel 100km-rel arrébb vagy, és nem értesít senki. Akkor már nincs semmi. És nem mindenkinél válik be. Van aki még inkább felhúzza magát. Nagybátyám is verte ki jó néhányszor apámat (az ő testvére). Utána még rosszabb lett.

Én kérdeztem, hogy nem attól fél-e az anyukája, hogy megfagy részegen a fűtetlen házban. Ok, írtátok páran, hogy fagyjon meg.. megérdemelné. De az anyukája fejével gondolkodva nem biztos, hogy a lelkiismerete elbírná, hogy "megölt" egy embert, (még ha verte is).. bár lehet, én is otthagynám megfagyni, mert el nem tudom képzelni, hogy bárki is kezet emeljen rám egyszer is.

Kérdező, ajánld fel anyudnak még egyszer határozottan a hozzátok költözést, és ha nem, mondd meg neki, hogy ti nem mentek többé, mert ezt nem akarjátok soha többé látni/hallani, sem te, sem a húgod.