Hogyan beszéljem ezt meg a lányommal?
már tényleg végső elkeseredésemben tettem fel ezt a kérdést, nem tudom, hogy mit tehetnék vagy ki segíthetne (tudom, hogy már egy másik részen ki volt írva, de hátha itt is kapok még segítséget)....
a lányom 17 éves. sosem volt vele semmi eget rengető probléma, persze, mint minden gyerek, ő is csinált olyan dolgokat amik nem tetszettek és sajnos nagyon forró fejű vagyok (ezt belátom, egyszerűen túl könnyen felkapom a vizet) rengetegszer gyanúsítottam meg dolgokkal amit nem ő csinált és szintén nagyon sokszor nem hittem neki. gondolom pont ezért egyáltalán nem bízik meg bennem. azt sem mondta el, csak fél évvel később, hogy barátja van. (haza is hozta, nagyon kedves, figyelmes a fiú, nincs is vele semmi baj) és most pedig ismét nagyon kiakadtam rá. lefeküdt a fiúval, de mi semmit nem tudtunk róla (bár teszem hozzá, hogy a férjemet nem igazán izgatják ilyen dolgok, vagy úgy nagyon semmi) véletlenül bukott le vele, én pedig eltiltottam a fiútól és szobafogságba küldtem. (igaz, hogy nem tartozok azok közé, akik könnyen beszélnek a szexualitásról a lányával. tudom, hogy kellene, de sosem ment. párszor próbálkozott, hogy beszéljünk, de mindig elküldtem, hogy kicsi) 5 napig volt szobafogságba, felajánlottam neki, hogy ha beszélünk, akkor természetesen elengedem ezt, de már nem akart, végül mondtam, hogy kijöhet, de továbbra sem beszél velünk.
ő az egyetlen lányom, na meg az egyetlen gyerekem is és most már tényleg nagyon el vagyok keseredve.
rendbe tudom ezt valahogy hozni? ezek után fog még bízni bennem?
nagyon hálás lennék a segítségekért!!
43N
kivancsi lennék ra,te hany evesen feküdtel le eloszor valamivel
vagy te is rovid porazon voltal tartva? esetleg szuzessegi fogadalmat tettel,hazassahig
Először is (ahogy már írták előttem) próbálj kicsit az ő fejével gondolkodni.
Van egy kedves, megbízható fiú, akibe szerelmes, megtörténik közöttük a világ egyik legcsodásabb dolga és ahelyett, hogy boldog lehetne, mint minden fiatal szerelmes, bűntudatot kell emiatt éreznie, szobafogságot kap, stb... Persze, hogy meg van zavarodva, én is meg lettem volna, ha anno így reagál anyukám.
Amit tehetsz az annyi, hogy beismered előtte (is), hogy hibáztál és megpróbálod (majdnem) felnőtt emberként kezelni.
Ami a bizalmat illeti: ne akard erőltetni, valljuk be teljesen érthető, ha nem te vagy az akivel az ilyen dolgokat megosztja.
Tudom, hogy rettentő nehéz ezt elfogadni, de nem lehet minden anya-lánya kapcsolat tökéletes; a tiétek sem az, nem is lesz, de ha ezt belátod és elfogadod, azzal sokkal-sokkal többet segítesz, mintha még éveken keresztül sikertelenül erőltetnéd a dolgot és ezzel folyamatosan lelki sebeket okoznál magadnak és neki is.
Tegyél le arról, hogy a bizalmasa legyél és ne akard már irányítani az életét, és ha ezeken túl tudod magad tenni, akkor lehet ez még egy jó és békés kapcsolat.
17 évesen lefeküdt a barátjával - ez egy normális kapcsolatban természetes.
Te erre szobafogságba zártad - ez egyáltalán nem természetes.
Nem akar veled beszélni sem - ez abszolút érthető a reakciódra tekintettel.
Ezt komolyan gondoltad?? 17 évest ilyesmi miatt szobafogságba zárni? Eleve szobafogság? Bocsi, de az kb. ötéveseknek való.
Nem csodálkoznék, ha többet nem állna szóba veled.
Ilyenkor örülök, hogy nekem normális szüleim vannak.
"lefeküdt a fiúval, de mi semmit nem tudtunk róla"
És mi közöd hozzá? A majdnem felnőtt lányod szexuális élete nem tartozik rád!
Te sem számolsz be neki, hoyg mikor feküdtél le a pároddal.
Ha ilyen szigorú, prűd, és tapintatlan vagy, természetese, hogy esze ágában sincs veled erről beszélni.
Szedd elő a jobbik eszed, és segíts nekik védekezni, mert bajba kerülhet. Bár, feltételezem, több esze van, mint neked, és vigyáznak, de nem árt, ha nőgyógyászhoz anyuka kíséri el. Bár ebben nem vagyok biztos, küldd el egyedül.
Kaptál egy esélyt az élettől, hogy jó ember és jó anya légy. Felelőtlen és önző módon ezt elszalasztottad.
Ehelyett csak szenvedést okoztál egy másik embernek, az egyetlen lányodnak. Ezt jóvátenni nem fogod tudni.
Hamarabb kellett volna gondolkodni. Az évek alatt a lányodban biztosan sok keserűség gyülemlett fel, az egyetlen amiben még reménykedhetsz, hogy megbocsát neked, de, hogy úgy szeressen, ahogyan egy anyukát kellene, azt már ne várd és nem is érdemled meg, sem a bizalmát.
Különös dolog a szeretet. Mindig akkor van rá a legnagyobb szükségünk, amikor nem érdemeljük meg.
A későbbiekben próbálj neki segíteni, amiben csak tudsz, ezzel valamit még enyhíthetsz az okozott károkon. Van, amire nincs teljes bocsánat. Meg lehet bocsátani, de felejteni nem és ide tartozik az, amikor valaki anyaként csak fájdalmat okoz a gyerekének. Bízott benned és te voltál neki a világ közepe, a leszármazottad, az utódod és így bántál vele. Ez téged minősít.
"párszor próbálkozott, hogy beszéljünk, de mindig elküldtem, hogy kicsi"
Ez volt a legrosszabb dolog, amit anyaként tehettél ebben a kérdésben.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!