A szülők direkt szeretnek szivózni a gyerekeikkel, és mindenért leszabályozni őket?

Bármit csinálok, az zajos, idegesítő, zavaró, kellemetlen, meg baj számukra...

Ha nyitva hagyom az ajtót, hogy járjon a friss levegő, és bevágja a huzat már rohannak fel és ordibálnak, hogy miért csapkodom az ajtót. Ha mondom, hogy a huzat volt akkor "De van kezed, hegy megfogd!"

Ha zenét hallgatok(tényleg nem hangosan, de vékonyak a falak, és minden ami áthallatszik 1 picit már jönnek hogy "hangos, hangos halkítsd le, aludni akarunk!!!" Ők hangosabban hallgatják a híreket mint hogy én zenét hallgatok, de hangos a zene...-.- És mindig akkor akarnak aludni, pihenni ha haza jövök és zenét hallgatnék vagy filmet néznék.... -.-' Amikor nem vagyok itthon és pihenhetnének akkor áááh nem, nem pihennek csak amikor haza jövök... Igen, biztosan véletlen, hogy minden héten ez van kb minden nap.

Ha kint hagyok egy tányért(mert tiszta csak ettem valamit, és még eszek a nap későbbi folyamén) már jönnek hogy "megint ott hagyod a koszos tányérod az asztalon!?"

A szobámba azt mondták, hogy én takarítom, de minden nap megkapom, hogy mekkora kupleráj van, és takaríthatnék már... De nekik mi közük hozzá? Nem az Ő szobájuk, nem az Ő holmijaik...

Elköltöznék de tanulok nem tudok mellette dolgozni hogy eltartsam magam de ezt nagyon nem bírom.

Komolyan ezt élvezi valaki? Mert már úgy érzem, hogy ha nem lennék az is baj lenne. Nem lenne kit leteremteni hogy mit csináljon, és mit ne...