Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Tényleg nem lehet rám számítan...

Tényleg nem lehet rám számítani, vagy csak anyám gondolja túl?

Figyelt kérdés

Szóval ott kezdeném, hogy amíg be nem töltöttem a 18-at, nem igazán volt szabadságom. Vagyis néha nagyon engedékenyek voltak ilyen téren a szüleim, néha meg csak úgy random nemet mondtak arra, ha el akartam menni. (Nem idegen helyre, barátokhoz). Aztán a 18. szülinapom óta már mehetek mindenhová, élek is ezzel a lehetőséggel, alig vagyok otthon és nagyon élvezem. Az időm többségében a páromnál vagyok. Vele konkrétan már több megyét is beutaztam. Aztán itt jön a bökkenő, hogy ugye itthon is lenne dolgom, vigyázni kell az öcsémre. Ezt általában előre megbeszélem anyámékkal, hogy úgy tervezzek programokat. Mindig szólok előre a szüleimnek, hogy mikor hova megyek, hogy ők is úgy készüljenek, hogy nem leszek otthon. De néha anyám az utolsó pillanatokban mondja nekem, hogy miket kellene megcsinálnom, vagy elvinnem neki, ha nincs otthon, aztán kutyafuttában elintézem ezeket. Ma is szóltam neki, hogy nem leszek itthon délután, csak egy rövid ideig. Felhívott, megkérdezte, hogy otthon vagyok-e még. Mondtam neki, hogy még igen, de perceken belül megyek a buszra. Mondta nekem, hogy az édességet, amit a mamának kellett volna odaadnia, elejtette elhozni, le kellene ugranom a sütivel hozzá. Mondtam neki, hogy nem lehet, most megy a buszom és várnak engem a buszmegállóban. Erre csak annyit mondott kis kérlelés után, hogy tényleg nem lehet rám számítani soha. Majd köszönés nélkül rám rakta a telefont. Nem értem, hogy mért mondta ezt, mikor van, hogy azért tolok el egy programot, mert segítenem kell neki és ő is mondani szokta, hogy úgy próbál végezni a dolgokkal, hogy el tudjam érni a buszomat. Mert ugye szóltam neki előre akkoris, hogy mikor megyek el.

#anya #szabadság #cserbenhagyás

márc. 26. 16:59

❮ 1 2

11/17 anonim

válasza:

Pedig nem nehéz megérteni. Ő nem intézett el valamit, elfelejtette, és a saját bűntudata alóli felmentésként, hogy neki neki ne kelljen a saját hibájával szembesülnie, áttolja rád a felelősséget. Ő ettől megkönnyebbül, te meg viseld az ő terhét is. Nem egy jó ember! A nárcisztikus sértődés infantilizmusra vall. Nyugodtan merj nemet mondani, ő ettől megsértődik, mert nincs más eszköze, te meg azt elviseled, nem történik semmi, ha haragszik rád.

márc. 26. 20:25

Hasznos számodra ez a válasz?

12/17 anonim

válasza:

Ha ő elfelejt valamint ,nem a te kötelességed mindent eldobva megoldani. Miért nem ment ő érte vissza, ha ilyen fontos? Jah,mert hogy neki is volt más dolga...Ugyanez az ingyen babysitter dolog.

Szimplán csak meg kell szoknia, hogy nem a mindig rendelkezésre álló ingyen csicskája vagy, hanem egy önálló, felnőtt ember, akinek most már vannak saját programjai, saját élete. Azzal pedig, hogy előre szólsz, hogy mikor nem leszel otthon, de egyébként kiveszed a részed az otthoni feladatokból is (hiszen ott laksz te is) bőven eleget teszel az együttműködés rádeső részének. A tiszteletnek kétoldalúnak kell lennie.

márc. 27. 06:08

Hasznos számodra ez a válasz?

13/17 anonim

válasza:

itthon is lenne dolgom, vigyázni kell az öcsémre - nem kell rá vigyáznod. Te szülted? Te akartad? Hát nem, vigyázzon rá anyád.

Nálunk is elvárás volt, hgoy vigyázzak az öcsémre... mondanom sem kell, milyen jó a viszonyunk épp ezért - akárcsak anyámékkal, akiknek csak megcsinálni sikerült a második gyereket, aztán "úgyis ott a nővére, ő szitteli". :D

márc. 27. 09:00

Hasznos számodra ez a válasz?

14/17 anonim

válasza:

Hiába pontozzátok le a 12-est, tökéletesen igaza van.

márc. 27. 09:02

Hasznos számodra ez a válasz?

15/17 A kérdező kommentje:

Én akkor szoktam vigyázni az öcsémre, mikor vagy dolgoznak mindketten, vagy mondjuk szeretnének nyugodtan megfürdeni, vagy enni és a másik nincs otthon. Szóval anyám sem a telefonját nyomja, amíg én vigyázok az öcsémre, csak adok neki egy nyugis órát.

márc. 27. 12:01

16/17 anonim válasza:

Tipli onnan minél messzebb,minél előbb! Nem vagy ingyen felvigyázó, basszus.

Úgy érezheted magad, mint egy hosszú ideje láncon tartott kutya, aki először tapasztalta meg, hogy milyen is a szabadság, ha ennyit mész. Amit nagyon áttudok érezni! Menj, szerezz élményeket és érezd jól magad!

Én 23 évesen szabadultam otthonról, négy évvel később is ugyanúgy örülök, hogy senki sem szól/kérdez miért megint hova megyek megint. Pedig nekem alapból jó a kapcsolatom a szüleimmel, de nem lennék újra szívesen gyerek, tini. (Teljesen más felfogásom van, mint nekik. Engem hétvégén ritkán látsz otthon, mindig megyek ide, oda még ha a közelben is csak)

márc. 27. 12:43

Hasznos számodra ez a válasz?

17/17 anonim

válasza:

15-ös, magyarul a délutánjaid jórészében, mert az emberek mindketten dolgoznak.

Én is "csak akkor" vigyáztam az öcsémre, ergo amíg anyámék haza nem értek a melóból, azaz olyan délután 5 fél 6-ig. Meg nyári szünetben.

Hiszen úgyis otthon vagyok.

Kérdező, amint tudsz menj onnan, mert azon kapod magad, hogy még 25 éves korodban is visítanak veled, amiért pl merészelsz elmenni a barátaiddal ide-oda. Hogy mered, nem lesz ki vigyázzon a kicsire. Semmi dolgod nincsen a gyerekkel, nem vagy ingyen szitter.

márc. 28. 08:21

Hasznos számodra ez a válasz?

❮ 1 2

További kérdések:

Szerintetek igaz az, hogy ahogy viselkedik egy férfi az anyjával, úgy viselkedik majd a nejével is?

Hogyan beszéljem le anyámat arról, hogy pont akkor akarjon önkénteskedni nyáron, amikor én?

Névtelen rendőrségi feljelentés a google keresési előzményeben?

Kontrollmániás szülők mellet másnak is az evés az egyetlen öröme az életben?

Szerintetek tényleg sok olyan szülő van, aki "szerelmes a gyerekébe"?

Szülők, számotokra mennyire magától értetődő, hogy anyagilag támogassátok az egyetemista gyereketeket?

Családi kapcsolatok főkategória kérdései »

Családi kapcsolatok - Szülő-gyermek kapcsolat kategória kérdései »

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!