Már-már rosszul érzem magam ha bizonyos témák szóba jönnek a szüleimmel, rosszat jelent?

Nézd. Én is sokáig így gondolkodtam. Úgy éreztem, teher vagyok és felesleges. Akiket barátoknak neveztem, azokról kiderült, hogy nem azok, csak lelki szemetesládának használtak.

Majd amikor nem számítottam rá, akkor jött a párom az életembe (immár 7 és fél éve). Neki megnyíltam, míg másoknál kukán ülök. Sokszor mondja is, hogy nem érti miért nincsenek barátaim, hisz vicces és kedves is vagyok.

De, ahhoz, hogy a párommal ne csak összejöjjünk és velem is maradjon, változnom kellett, mert nincs olyan, hogy valaki felesleges. El kellett fogadnom, hogy én is értékes vagyok, ha másnak nem, legalább neki.

Ha ezt megérted az jó. Ha nem érdekel, és továbbra is azt akarod érezni, hogy nem érsz semmit, azzal senki sem tud semmit tenni. Csak akkor fog változni az életed ha te is akarod.

Márpedig szerintem akarod, hisz a kérdésed burkoltan elmondja, hogy zavar a saját életed, és nem a szüleid kérdései.

"Már-már rosszul érzem magam ha bizonyos témák szóba jönnek a szüleimmel, rosszat jelent? Ha náluk vagyok előjön a téma, hogy szeretnének unokát, örülnének ha lenne barátnőm és , hogy tanuljak tovább mert fontos a diploma."

Nem. Azt jelenti, hogy van kapcsolatod a szüleiddel, ami tök jó. Sokan azért nincsenek ilyen helyzetben, mint te, mert elmenekültek belőle, talán a világ másik végére, nehogy kicsit is kellemetlen helyzetbe kelljen kerülniük bármikor hasonló (egyébként teljesen természetes!) kérdések miatt. Te nem futamodtál meg, hanem akkor is tartod velük a kapcsolatot, ha rendszeresen azzal jönnek, amivel, ami azt mutatja, hogy szereted és tiszteled őket, ráadásul türelmes vagy, toleráns, meg ilyenek.

"elbutultam ... Szociális életem pedig nulla ... érdektelen vagyok ... nem vagyok jó társaság. De nekem ez az élet igy jó ... teher vagyok a társadalomra, semmi hasznom sincs ... csak adózok"

Most akkor jó vagy nem jó? Valahogy nem az jön át ebből, mintha annyira jó lenne...

"100km-s körzetben nincs sürgösségi szemész orvos, a doki 60km-re lakik a kórháztól... nincs rendőr vagyis van, de kevés.. fokozatosan leépítik az országot."

Te építed le, ha így állsz hozzá!

"Itt már felesleges bármit is csinálni."

Hogy lenne már felesleges? Te magad írod, hogy orvosra is szükség lenne, rendőrre is - akkor igenis tanulj tovább, hogy orvos vagy rendőr (vagy az ő munkájukat valamiféleképpen segítő dolgozó) legyen belőled, vagy valami hasonló: olyasmi, amiből nincs elég!

Egyébként mi a foglalkozásod? A munkád kapcsán emberek között vagy?

"Elmenni nem szeretnék mert itt születtem és ha csak 2 napra megyek el ugy szökőévente egyszer akkor is a szívem szakad meg ha elhagyom a megyét. :("

:))) Rád itt igenis nagy szükség van! Jó helyen vagy, nem ez a gond!

"Kicsit mindig stresszelek, ideges vagyok és gyomrom görcsöl ha a szülők kliséit hallgatom, fáj..."

Ne csak hallgasd őket, hanem mondd el nekik, hogy mi van, hátha tovább is tudtok lépni a gondolkodásban, nem csak addig juttok el, hogy ők unokákat szeretnének, te meg nem akarod rátukmálni magad senkire...

Írjál blogot! Sokan szívesen olvasnák. Új ismeretségekre is szert tehetsz. ;-)

Huszonhét évesen miért is téma a mikor lesz gyereked-kérdés?

EGYSZER kell elmondani a szülőknek, hogy lehet leszállni a dologról, hogyha ismét felhozzák szépen hazamenni.

Határmeghúzást jó lenne megtanulnod, mert különben folyamatosan megy majd a cs.szegetés.

"Huszonhét évesen miért is téma a mikor lesz gyereked-kérdés?"

Mert akkor legtermékenyebb mindenki, egyértelmű. Nem mindenki tervez eleve lombikbébit.