A jómódúbb testvérnek kevesebb jár, mert több pénze van, annak ellenére, hogy a szülő ígért valamit?

Szerintem a szülőnek (hacsak nem arról van szó,hogy a rosszabbul kerső tesó nagy szarban van) nem az a feladata, hogy k ompenzála a bevételeit a gyerekeknek.Sőt, ezzel csak azt éri el, hogy a kevesebbet kereső tesóban semmi motiváció nem lesz előre lépni, mert minek, majd a szülőtől megkapja a különbözetet. Plusz demotiváló lehet a sikeresebb testvérnek, hogy mivel sikeresebb, a szülei szemében kevesebbet ér, mint a kevesebbet kereső testvér.

Így úgy gondolom, hogy hacsak nincs tényleg nagy szarban a másik testvér, egyenlően kellene bánni a gyerekekkel és egyenlő mértékben támogatni őket (kajával, pénzzel, akármivel). Márha támogatni akarja őket, ami persze nem elvárható felnőtt gyerekek esetében.

De ha úgy dönt, hogy ad nekik, akkor egyenlő mértékben kellene. Ha nemis ugyanazokat a dolgokat, de egyenlő mértékben.

Sokaknál láttam márt ezt, hogy van két (vagy több) gyerek, az egyik sikeresebb, mint a többi, és akikkevésbé sikeresek, többet kapnak a szülőktől. És ennek lassan az lett az eredménye, hogy ezek a gyerekek (felnőttek) már elvárták a szülőktől a segítséget, és semmi motivációjuk nem volt előrébb lépni. Így ezek teljesen szülő függővé váltak anyagilag és a testvérek között is szép lassan megromlott a viszony. Ennél már csak az a rosszabb, mikor a sikeresebb testvértől ELVÁRJÁK, kötelezikkvázi,hogy támogassa a testvérét. Ha ezt önként és minden elvárás nélkül megteszi a testvér, az jó és becsülendő solog. De elvárni szerintem nem kellene.

Ilyen esetekben várja el a szülő, hogy a sikeresebb testvér megértő legyen és akár kimondatlanul, de mondjon le a maga örökségként várható részéről (esetedben a fél lakás áráról), mert a testvér az alkalmazotti fizetésével sosem jutna lakáshoz. Te meg látszólag sokat keresel és majd megoldod. Az, hogy a vállalkozást fenn kell tartani, már nem publikus és amíg nem látják, hogy ténylegesen mennyiből élsz havonta, azt fogják gondolni, hogy neked nincs szükséged rájuk.

A másik, ilyenkor kivárásra játszanak, ha nem mondják ki, hogy nem kapod meg a lakás árát, de egyértelműen átadják a lakhatást a tesónak, te meg nem hozod szóba, hogy eladáskor hova költözik majd (mert te jövőre lakást vennél és kell majd az összeg), akkor úgy veszik, hogy beleegyeztél. Ezután nem is fognak szólni, mert egyértelmű, nem? Szóval vagy szólj, esetleg vázold a terveidet, amihez számoltál az összeggel, még azelőtt, hogy a tesód becuccol, vagy hallgass és temesd el az ígéretüket.

Egyelőre semmiféle igazságtalanság sincs a szituációban, hiszen se te se a testvéred nem anyukád lakásában él.

Amíg a szülő él úgy rendelkezik a saját tulajdonával ahogy akar. Korábban úgy gondolta eladja, most meg úgy gondolja megtartja, az ő dolga.

Attól, hogy szóban a testvérednek van tartogat a a lakás arra az esetre, ha megszorulna, szerintem biztos lehetsz benne, hogyha veled történik meg ugyanez, akkor neked is ugyanúgy ott lenne az a lakás és ugyanúgy beköltözhetnél. Az más kérdés, hogy te a fene nagy magabiztosságoddal azt gondolod, hogy sose fogsz rászorulni, és legyen is így.

Ahhoz meg, hogy a testvéred a párjával él és ezért épp fizet vagy nem fizet vagy milyen módon fizet ahhoz meg tényleg semmi közöd, neked is ott a lehetőség, hogy találj egy olyan párt, akinek van saját lakása és máris nem kell albérletben laknod, vagy azt várnod, hogy mikor örökölsz...

Anyádé a lakás, így azt csinál vele, amit csak akar, de számomra egy nagyon megvetendő emberi mélység, az, ha valaki csak ígérget, évekig bezsebeli érte a "jóember krediteket", majd csak húzza és húzza az időt és még több kreditet kér magának. Szóval én teljesen jogosnak tartom a felháborodásod.

Kapjon kicsit nagyobb hangsúlyt a beszélgetéseitekben, hogy milyen sokat kell dolgoznod, mekkora rajtad a teher, mennyire kiszámíthatatlan a vállalkozók élete, hány helyen vagytok megszivatva és mennyire szeretnél már legalább egy saját kis ingatlant, nem csak a más zsebét tömni a bérleti díj miatt.

9es ez nálam is kiüti a biztosítékot. Nem zavar, ha nem ad semmit, de ha ígérget, aztán pofára ejt, az szerintem senkitől nem elhézhető tett.

Volt már rokon, akivel emiatt szakítottam meg kapcsolatot. Megegyeztünk valamiben, én teljesítettem az én részemet, ment az ígérgetés, hogy majd ő is a rá esőt.... Azóta se semmi ...