A szüleiteknél is egyenlő a tanulás a semmittevéssel?

kb. 1 éve magánúton készülök biológiából és kémiából emelt szintű érettségire, heti 4 órát vagyok tanárnál, egyébként otthon tanulok, mellette egyszerűsített foglalkoztatottként keresem meg a pénzt a tanulásra. A szüleim, ha otthon vagyok egyből azzal kezdik, hogy "úgy sincs semmi dolgod", meg "a tanulás nem munka" és mindig kitalálnak valamit, hogy ne csak lébecoljak otthon, hanem csináljak is valamit, mondván úgysem csinálok otthon semmit, csak a szobámban ülök.

Most jelentkeztem az őszi biológia érettségire, már néhány hónapja valóban ismétlek is, de azért jó lenne átismételni a vizsga előtt a tananyagot, hajtottak, hogy menjek már vizsgázni, minél hamarabb meglegyen az érettségi (fejezzem már be a tanulást szerintük), de mióta ismétlek, azóta még rosszabbak, mert többet vagyok a szobámban, szerintük nem lenne semmi dolgom, csak kihúzom magam a munkából. Hiába mondom nekik, hogy tanulok, mert egy hónap múlva érettségi, szerintük az ráér, meg minek annyit tanulni, az nem munka, stb.

Ma például az volt a bajuk, hogy reggel felkeltem, hogy ne éjszakára maradjon a tanulás, délután legyen időm otthon tevékenykedni, mondván még hétvégén sem tudok pihenni (pedig nekem már 1 éve nem úgy van beosztva a rendszer, hogy hétköznap-hétvége, akkor megyek órára, amikor a tanár és én is ráérek, dolgozni, meg amikor szabad vagyok), pedig már ők is fent voltak és nem is hangoskodtam, néma csendben ültem a szobámban, egyszer voltam kint vécén.

Nálatok is olyanok (voltak) a szülők, hogy a tanulás egyenlő a semmittevéssel?