Mitévők lennétek ha kiderülne hogy a 17 éves lányotok “jóban” van egy osztálytársnőjével?

Szia, én is leszbikus vagyok, elmesélem a másik oldalát.

Ennyi idősen ha eltiltod, lehet meg fog próbálni túl korán a saját lábára állni, otthagyva oktatást, családi jóviszonyt, mintsem hogy takaréklángra tegye az életét.

Ő az aki, ebben neked nincs választási lehetőséged.

Abban viszont van, hogy ne kerüljön kiszolgáltatott helyzetbe mint sok meleg fiatal.

Én láttam a barátaimat sokszor veszélyes körülmények közt kisurranni, kitudja milyen üres parkokban, vasútállomásokon szexelni, egy randi után kóborolni az utcán egész éjszaka mert a párja lakására nem mehet be.

Volt, akit kiraboltak. Volt akit megvertek.

Volt akinek voltak necces éppen-csak-nem-nemi erőszak parái.

Ilyen életet akarsz neki? Mert sokaknak ez a realitás.

Ha igen, nem lep meg, mert láttam ezt elég sokat.

Csak mondom hogy ne legyenek illúzióid.

34/N

"Aki tiltással nevel hazugságra tanít"

Ha eltiltod tőle, azzal annyit érsz el, hogy továbbra is megtalálják a módját, hogy együtt legyenek, csak folyton hazudni fog a lányod arról, hogy hol volt. Egy 17 éves lányt meg még sem zárhatsz ketrecbe.

Elsősorban ne a saját homofóbiádat, hanem a lányod boldogságát tartsd szem előtt. Ha ő boldog attól, hogy a másik lánnyal lehet, én nem szólnék bele a dolgukba, csak tudjam, hogy biztonságban van.

Képzeljünk el egy szülőt, aki megtudja, hogy a lánya leszbikus, majd tiltani kezdi őt a barátnőjétől.

Mi a mögöttes motiváció? Mi motorizálja ezt a döntést?

Általában az van mögötte, hogy a szülő homofób, undorodik ettől, és/vagy szégyelli ezt mások előtt, hogy "úristen, mi lesz ha megtudják, hogy a lánya a lányokhoz vonzódik? Mit fognak szólni?"

Ergo a saját attitűdje, presztízse és büszkesége fontosabb, mint a lánya boldogsága. Hát nem lennék egy ilyen szülőnek a gyereke.

Sok szülő a "gyermekem a legfontosabb" címszót azzal azonosítja, hogy ad neki kaját, meg biztosítja számára az oktatást, stb. Igen, ez is fontos, de ez nem minden.

Kutya kötelessége a szülőnek a gyermeke pszichés jólétét is szem előtt tartani, márpedig, amikor tiltja őt a saját identitása elől, az minden, csak nem a pszichés jólét biztosítása. Pont az ellenkezője, ráadásul szétbarmolja a bizalmi légkört.

Arról nem is beszélve, hogy ennek vajon milyen üzenete van a lány számára? Lefordíthatjuk úgy, hogy "én nem fogadlak el téged". Ergo a tiltás nem a lány hasznát szolgálja, hanem a szülő érdekeit.

---

Na de ez csak a kérdés egyik fele. Sokan kifejtették, kifejtettük itt, hogy mit NEM érdemes tenni. De mit kéne tenni helyette?

Elfogadás, nyitottság, kíváncsiság. Kvázi ugyanaz, mintha hetero párkapcsolat lenne. Biztos, hogy nem nyüstölném, nem kérdezősködnék, hogy mi van. A coming-out legyen az ő döntése, és akkor, amikor ő késznek érzi magát erre.

Esetleg finoman mondanám, hogy "hozzánk" is nyugodtan jöhetnek. Aztán ha ott vannak, érdeklődni a másik lány felől. Csak az alapok. Mit tanul, mit tudni róla, szülei mit csinálnak, van-e hobbija, ilyesmi.

NEM nyomozgatunk utána, NEM csekkolgatjuk a fészbukon. Mindent csak természetesen.

Ha pedig elmondaná/coming-outolna, megmondanám, hogy ez biztos nehéz volt, büszke vagyok rá, hogy kimondta, és megköszönném a bizalmat. Biztosítanám róla, hogy semmi gond nincs ezzel, és hogy bármikor beszélhet erről, amikor csak szeretne. Aztán sok boldogságot kívánnék neki, mondván, nekem ez a legfontosabb szempont: hogy ő jól érezze magát.

Márpedig ha ő Jucika, és Katikával érzi jól magát, akkor Katika innentől kezdve családtag.

17 evesen meg keresi magat igen a szexben is.

Semmi bajom nincs ezzel. Ha barmelyik gyerekem meleg lenne elfogadnam.

Biztosítanám róla, hogy bármit elmondhat és nem zavar, ha ő egy lányt szeret. Mondanám, hogy ha úgy érzi, eljött az ideje, nyugodtan bemutathatja.

Amíg jók a jegyei, hétvégeken ott is aludhatna. Ha nem tanul, akkor ellenben ugyanazok a szabályok lépnének érvénybe, mint egy hetero kapcsolat esetén.