Anyám minek kérdez bármit is, ha úgysem az a jó?

Gyerekes, toxikus, nárcisztikus.

Vagy csak egyszerűen klimaxos.

Választhatsz.

Ha értelmes választ akarsz akkor vele kéne megbeszélni.

Szépen leülni, megkérdezni, te figyelj már, mégis mi f*sz van veled?

Vagy valami ilyesmi.

Van egy gyerekkönyv. Az öröm játéka örök. Ott egy ilyen figurát úgy szelídített meg a kislány, hogy mindig mindkét lehetőségre készült.

Válaszolj úgy, hogy nem döntesz. Én rizst szeretnék, de apa szerintem jobban örülne a krumplinak.

Ha van némi önkritikája, leesik neki.

Ha nem, akkor fogalmam sincs. Viseljétek el jó humorral.

Lehet, hogy elege van mindenből, talán új élmények kellenének neki. Talán lelkileg rosszul érzi magát.

Ha mindig ilyen volt, akkor egyszerűen ilyen személyisége.

Mindig válaszoljatok úgy, hogy ne adjatok konkrét választ.

"Nekem mindegy" vagy "ahogy szeretnéd"

"Pl. Rizs vagy krumpli legyen köretnek, mondom hogy legyen rizs, aztán jön is hogy de “miért az legyen, most volt rizs, krumplival mi bajod van stb”."

Legyen ez is, az is, hogy mindenki boldog legyen, de ha nem akarsz duplán dolgozni, akkor főzd azt, amelyiket neked egyszerűbb.