Szülők észre veszitek ha gyermeteknek valami baja van?Beszéltek vele erről?

Én szüleim se vették észre. Vagy nagyon jóljátszottam a szerepem, vagy vakok voltal, vagy le💩ták.

Szóval nyugi, nem vagy egyedül.

Én észre veszem, mindig rá is kérdezek. Az esetek többségében el is mondják, mi bántja őket. Egy két kivétel van csak. Most például a 12 éves lányom összeveszett a barátnőjévep, ezt el is mondta, de részletekbe már nem akar belemenni, hogy pontosan min vesztek össze. Azt viszont tudja, hogy bármikor elmondhatja, ha akarja.

Gyerekkoromban az én szüleim is rákérdeztek mindig, de ritkán mondtam el nekik, mert nem nagyon lehetett velük beszélni semmiről, hiába érdeklődtek. Legtöbbször annyit mondtak a problémáimra, hogy ne hisztizzek, majd elmúlik, vagy úgysem tartanak örökké az iskolás évek. Akkoriban ez nekem rosszul esett, mert úgy éreztem nem számíthatok rájuk. Felnőtt fejjel nyilván én is tudom, hogy csupán apró gondok voltak ezek, mégis úgy érzem mai napig is, hogy kellett volna velük foglalkozni. Ha jobban nem is, de legalább annyit, hogy kibeszélhetem magamból.

A négyes válaszadóval szivesen felvenném a kapcsolatot. Nem tudom, ott a kislány mennyi idős. Én lányomnál skizofrénia gyanu 12 éves korban erősödött fel. De elvileg a gyeremkkori skizofréniának nincs szakirodalma. Meghát ugye a kulonboző észleléseket (nálunk hanghallás és midnenféle ijesztő koboldok látása utcán) betudják a gyermekkornak. Az már 8 éves kor körül elkezdődött.

Pszichiátriai betegség egyik oldalról sincsen, kb 4 generációt tudok visszamenni. Senkinek nem volt ilyen problémája. Terhességem nehéz volt, mert apuka megszakított velem minden kapcsolatot, illetve családom is kidobott otthonról. Kislány életének első 5-6 éve relativ hányattatott volt. Aztán egzisztenciálisan rendeződött minden. De sajnos engem nagy lelki nyomás alatt tartottak. Miközben saját ingatlanban éltem, saját gépjármuvel rendelkeztem, családfenttartó voltam 3 gyermekkel, dolgoztam, apuka évekig nem fizetett ... ki voltam kiáltva őrültnek, bolondnak és drogosnak. (házban valóban lakott egy velem azonos családnevű hölgy, akihez gyakran jártak a mentők-rendőrök-tűzoltok) Volt olyan középiskolai osztálytársam, aki szó szerint elmenekült előlem az tcán, nehogy hozzáérjek a gyerekéhez. Ez az éveken át tarto lelki terror az én gyerekeimre is kihatással volt. Nem is értem, hogy történhetett mindez meg? Adott egy anya, aki fenttartja a családot, normális, elboldogul. Tanul, edzésre hordja a gyereket, játszóterezik velük. Aztán valakinél elgurul valami és kikiáltják bolondnak. Ez egy kisvárosban nagyon komoly becsületsértés és társadalmi tönkretétellel egyenlő. De a legangyobb ba az egészben a gyermekek, akik lelkileg rá vannak csatlakozva az anyára. Aki egy kisgyeremekes anyát terrorizál, arra most, h lelkileg felépültem, azt mondom, hogy elmebeteg (gyerekek apjának volt felesége ebben nagy szerepet játszott) És utólag kiderült, hogy ő tényleg mentálisan érintett. Szóval ez is egy összetevője lehetett a jelenségnek.

Képernyőidőt sem szabályoztam annakidején nála.

Az 5- ös válaszoló. Nyugodtan írj rám. Nálunk nem voltak ilyen családi nehézségek, igazából késői fejlődés beszédmegertési zavar, zárkózottság jellemezte a kislányomat. 12 évesen voltak az első kényszergondolatok, utana gyógyszerelés...16 évesen iskolaváltás kapcsán jött egy nagy mélyrepülés..most decemberbe tölti a 18. évét.

4- es voltam

Szüleim dettó. Apám még úgy-ahogy, anyu teljesen lesz...ta.

Kérdező, nekem a legjobb barátnőm anyujával alakult ki bizalmas kapcsolatom, ő azt is észrevette, ha egy árnyalattal szomorúbb a szemem. Meg lehetett vele beszélni bármit. És apai nagyimmal is.

Ha ilyenek a szüleid, próbálj te is találni valaki jó fej felnőttet az ismeretségi körben, rokonságban.