Elvehetik a szülőtől a gyermeket ha már elmúlt 18 éves?

18 evesen jogilag mar nem beszelunk gyerekrol. Papiron cselekvokepes felnott.

Nyilvan gyakorlatban azert egy 18 eves meg tanul es ritkan tud megallni a sajat laban, otthon el es azert felig-meddig gyerekszerepben van, de ennyi.

Senki nem tud elvinni sehova, ha hivatalos szervekre gondolsz.

A gyámügy csak kiskorúakkal és gyámság alatt lévőkkel foglalkozik. Ha nagykorú vagy és nem vagy anyád gyámsága alatt, nem vesznek el tőle. De ő kirakhat bármikor és te is bármikor mehetsz.

A kérdésnek mi köze van a leíráshoz amúgy?

"ha már elmúlt 18 éves"

Akkor már nem gyermek, és senkit nem érdekel, hol van, hogy él stb, ha nincs vele gond.

Ki múlt el 18 éves: a szülő, vagy a gyereke?

Ha a gyereke, akkor ő maga is már felnőtt, aki oda költözik és azzal tartja a kapcsolatot, akivel akarja.

18 évesen már felnőtt.

Mondjuk ennyi ésszel gondnokság alá szorulnál

Könnyű mondani, hogy költözzön el, de egyáltalán nem biztos, hogy meg is tud állni a saját lábán. Jó esetben egy 18 éves éppen most érettségizik, lehet hogy ott sem tart (az öcsém például 11. osztályt követő nyáron, még a 12. évfolyam előtti júniusban töltötte anno a 18-at). Aktív tanulás mellett dolgozni, és fenntartani egy háztartást, azért nem olyan könnyű. Akárkit kérdeztem a gimnáziumi munkáról, mind azt mondták, hogy még szülő mellett is vagy a tanulás vagy a pihenés rovására megy, a tanulás-munka-pihenés nem megy úgy, hogy mind a háromra jusson megfelelően elegendő idő. Ha még mellette fenn kell tartania egy saját háztartást, még kevesebb idő jut az előző háromra. Oké, oké, most biztos jöttök, hogy de most nyár van, dolgozhat minimálbért még két hónapot, de utána mi lesz?

Igen, jogilag nagykorú, de azért egy 18 éves még igencsak gimnazista.

Még azt sem teljesen értem, hogy miért az az elsődleges megoldás ezen az oldalon MINDEN egyes apró konfliktusnál, hogy azonnal szakítsa meg mindent hátrahagyva a családjával a kapcsolatot. Nem emlékszem olyan kérdésre, ahol bármilyen apró konfliktusnál nem válaszolták volna legalább egyszer, hogy meg kell szakítani a kapcsolatot, ahelyett hogy kommunikálnának, hátha később nem tök egyedül, csak magára számítva kell az embernek helyt állni az életben. Meg eleve, például itt felmerült a paranoia. Ha tényleg ilyen probléma van azt kezelni kell, a család azért van, hogy egymást segítség. Az egyik családtagnak problémája van, akkor az a megoldás, hogy hagyjuk magára, hátha támogatás hiányában még rosszabb lesz? Nem azért de más kérdéseknél is látom, hogy ha baj van, akkor nem azt ajánlják, hogy segítsen, hanem szakítsa meg a kapcsolatot...

Kedves utolsó, az a gond, hogy annyira nem vagy tisztában az emberi kapcsolatokkal, viselkedéssel, hogy nem látod azt, ami van. Plusz, miért gondolod, hogy hülye az ember? Szerinted nem próbáltak beszélni? Akik ide írnak, már rég túl vannak ezeken a körökön, hogy megpróbálnak beszélni, azért írnak ide.

Sokkal több emberrel nem lehet beszélni, mint amennyivel lehet.

Plusz a kommunikáció csak két motivált fél esetében működik, akik meg is akarják oldani a problémát és nagyjából megegyezik a valóságuk.

Ha én állítom, hogy zöld az ég, nekem ugyan mindegy, hogy te meg 100 másik ember kéknek látja, ti vagytok a hülyék, akkor is zöld. Szerinted menni fog a kommunikáció? Nem. Ezt kellene megérteni.