Állandóan külföldiek mászkálnak a melletünk levő lakásba, szüleim nem foglalkoznak ezzel. Mit tennétek a helyemben? 16/L

Minden héten más-más emberek jönnek ide. Általában külföldiek/túristák, akik nagyon hangosak. Most jelenleg is itt rohangál valaki a mellettem levő lakásban, és beleremeg az egész szoba...

Vannak olyanok akik a zenét hallgatják nagyon hangosan. Azt is hallom amikor..."csinálják"...volt amikor éjszaka közepén arra kellett felkelnem, hallottam minden csattogást is, nem tudtam elaludni nagyon sokáig, és másnap nekem mennem kellett gyakorlatra, ilyenkor meg hajnalba kell kelnem. Tehát alig voltam magamnál aznap.

Szüleimet nem érdekli egyáltalán. Mondtam nekik nagyon sokszor, anyám egyszer behazudta, hogy fog szólni a közösképviselőnek. Aztán megtudtam hogy nem szolt neki, anyám meg csak kiröhögött és mondta hogy "majd fog". Nem tudom, hogy megtette azóta amit igért, de nincs semmi változás azóta se.

Nem tudok másik szobába menni, egy szobás a lakás, egy gallérián alszom. A gallérián meg máshova nem lehet áttolni az ágyat. A fal mellett tudok csak aludni. A falak pedig konkrétan papírból vannak. Hallom azt is hogy a másik tüsszög, most azt is hallottam hogy büfögött valaki...igazábol mindent hallani innen.

Sokszor van olyan is, hogy üvőltenek. De csak random ordítoznak, meg csapkodják a falat. Jött ide egy család, pár napig laktak itt. A gyerekeik állandóan órdítottak teli torokból, csapkodták a falam, a szüleik se viselkedtek valami példamutatóan és éretten...

Már több éve van ez. Tényleg nem túlzok azzal, hogy nem érdekli szüleimet az egész. A fáradtságtól, és attól, hogy nem tudok pihenni még itthon se, kifakadtam és rá ordítottam szüleimre egyszer, hogy tegyenek már valamit, mert nem bírom, nem tudok aludni se. Ők meg csak ugyanúgy kiröhögtek engem...pedig sírtam is sokszor ez miatt, de nem csinálnak semmit.

Introvertált vagyok, és nehezen bírom az embereket és a zajokat, nem esik jól, hogy a saját "szobámba" is őket kell hallgatnom, főleg éjszaka...:( lehet "hisztis" vagyok vagy ilyesmi, de már nagyon sok éve kell ezt tűrnöm, és az se valami kellemes hogy a saját családomat nem is izgatja hogy én hogy érzek.