Kivel volt már hasonló?

Nagyon rosszul érzem magam.

22 éves lány vagyok, a szüleim már régóta elváltak. Én és öcsém apával maradtunk, de már rájöttünk, hogy hiba volt. Azóta lett párja is, tehát így voltunk egy család mostohaanyummal.

Az a helyzet, hogy mióta tőlem megvonták a családi pótlékot amint betöltöttem azt a bizonyos életkort, hogy már nem jár rám, apa azt éreztette velem hogy egy teher vagyok otthon. Itt kezdődtek a gondok.

Már volt egy szakmám, tavaly pedig végeztem az érettségivel. Mindig is céltudatos voltam, egyetemi terveim vannak a jövőben, tehát egy értelmes normális értékrendű lány vagyok. Mikor elvégeztem az érettségit már munkát kerestem, jött egy egyéves pályázati lehetőség, Erasmus, ami által ki is mentem külföldre dolgozni. Mindegy volt csak ne legyek otthon, mert már apa zavargatott otthonról, elég csúnya módon.

Tehát kimentem, azt hittem megszabadulok tőlük és már nem fognak engem érinteni az otthoni pénzügyi gondok távolról, már teljesen független leszek tőlük, már nem tudják rámfogni hogy az én problémám is mert ott vagyok. Telefonálgattam mostohaanyummal és a testvéremmel, de apa vagy 2 hónapig nem is szólt hozzám. Majd aztán megkeresett és pénzügyi támogatással fordult hozzám, hogy én utaljak ilyen meg olyan számlákra. Olyan szöveget nyomott mellé, hogy hát nem kapott rám családit már mióta és hogy ők is segítettek nekem meg felnevelt. Könyörgöm én nem százezreket kértem tőlük, és egy szülőnek alap dolog hogy eltartja a saját gyerekét feltétel nélkül. Lelki zsarolásban voltam, sajnáltam a testvérem is mert ő is otthon volt és nem akartam hogy nélkülözzön. Bolond voltam és összesen több százezret küldtem haza. Úgy, hogy én otthon se voltam és magamnak mentem ki dolgozni hogy haladjak a dolgaimmal építsem a jövőm, ha már ő nem tudott és nem is állt soha szándékában támogatni az én utam. Főleg hogy engem ő kizavart hogy mikor megyek már a nyakáról, ezért mentem ki. Emellett a testvéremnek is utaltam többször is, senki nem dolgozott a családban. De ahogy elkezdett dolgozni a testvérem, ő is nagyon sokat segített otthon, mai napig. Apa nagyon egy haszonleső ingerült ember, aki nem szeret dolgozni csak várja maga körül a pénzt. Tehát a testvérem és az én pénzemből éltek.

Kint külföldön volt egy hosszabb szabadságunk, hazamentünk 2 hónapra. Ahogy hazamentem apa ugyanúgy pénzt kért tőlem, hogy fizessem a rezsit meg stb. Már akkor is el akart zavarni otthonról hogyha nem adok. Amit meg azelőtt adtam mindig azt mondta hogy nem isten nevébe kéri és hogy vissza fogják adni nekem. Már akkor is veszekedés volt, de végül adtam. Annak ellenére, hogy már kintről is küldtem amit nem adtak meg.

Letelt a szabadság, visszamentem külföldre. Azután is küldtem még haza egyszer azt hiszem.

Aztán lejárt a pályázat, most jöttem haza, pontosan egy hete. Ahogy hazaértem apa nem úgy várt hogy de jó hogy itthon vagy drágám, hiányoztál hogy vagy mi van veled, nem. 2 nap múlva már azzal állt elő megint hogy én adjak a rezsibe. Veszekedés volt megint.

Mostohaanyum egyik este kihívott beszélgetni, játszotta szokás szerint a megértő szerepet, de ki akart faggatni hogy mi van, nagyon kíváncsi rosszindulatú kétszínű személy. Kérdezte hogy összevesztem-e apával. Elmondtam hogy mi van, azt válaszolta hogy ha itt lenne egy gyereke ő is megkövetelné a rezsit meg mindent. Meg hogy apának az esett rosszul, hogy ők 3 napig éheztek tudtam hogy nem dolgoznak és nem írtam nekik hogy vannak meg semmi. Itt elborult az agyam, de tiszteletből nem szóltam egy rossz szót sem. Én tehetek róla hogy nem dolgoztak? Ezért miért én legyek a hibás mert ők felnőtt ember létükre nem mozdultak meg? Meg hát eleget küldtem már nekik haza úgy hogy közben én nem tudtam magamnak félretenni és nem jutottam előrébb, nem mondhatják hogy nem segítettem.

Másnap természetesen apához is eljutott ez a beszélgetés és elkezdte mondogatni hogy ha nem tetszik a rendszer költözzek el, nehogy már ők fizessék helyettem a rezsit mindent. Itt is egyből felment nálam a pumpa, de elnyomtam nem szóltam semmit. Mi az hogy helyettem? Otthon se voltam, nekem semmi közöm az ő fogyasztásukhoz most értem haza éppen és ezzel fogadnak. Úgy, hogy amúgyis tartoznak nekem több százezerrel, amiből azóta sem kaptam vissza egy forintot sem, csak még többet követelnek. Abból a pénzből már meglenne a jogosítványom bőven.

Szóval apa így akart engem elzavarni, ráadásul a háztól kezdve minden az én nevemen van. A napokban inkább ki sem mentem a szobámból sem, hogy ne is kelljen velük találkozni és beszélgetni, el akartam kerülni a konfliktust, egész nap otthon sem voltam csak aludni mentem haza. Még enni sem ettem otthon semmit, mert az is baj lenne. Úgy vagyok a saját házamban mint egy idegen, akinek semmit sem lehet.

Ma a testvéremmel elmentem bevásárolni hogy majd főzök magunknak (mert enni is úgy tudunk ha ketten összefogunk megvesszük és megcsináljuk magunknak). Ahogy hazaértem le sem tettem a dolgokat de már apa jött és elkezdett velem veszekedni hogy nem csak ilyeneket kell venni hanem olajat mindent meg a gázt sem használhatom én nem adtam bele, nem fogom az övét használni.. Miért nem takarodok már el innen stb. Már nem bírtam magam tovább türtőztetni és mondtam hogy nem lökhet ki mert az én nevemen van a ház minden. Hatalmas cirkusz lett, meg is ütött többször. Ordibált velem és csúnya szavakkal veszekedett. Hiába mondtam az igazam, hogy nem lökhet ki tudom bizonyítani mennyi pénzt utaltam kintről is úgy hogy nekem már egy éve közöm sincs oda nem is tartózkodok otthon, és hogy ő olyan hogy csak a pénz számít neki nem a gyerekei, csak mindig várja a pénzt úgy hogy ő sehova nem megy.

Ezután idegesen, zokogva eljöttem otthonról mamáék. Ők befogadtak, elhoztam magammal pár cuccot meg az ételeket amit vettem ma, hogy majd itt megfőzöm és megesszük.

Undorító egy apám van.

A rokonaim mondták hogy miért nem hívtam a rendőrséget, de én nem akartam cirkuszolni így is én vagyok a rossz amiért segítettem rajtuk.

Azt mondják be kellene mennem a hivatalba hogy az én nevemen van a lakás és kidobott otthonról, ilyenkor mit lehet tenni. De nem tudom, nem akarok bajt. Ezek után már nem is bírnék otthon lenni ez egyértelmű, ilyen körülmények között.

Rosszul esik ez az egész, hogy így bánik a saját lányával. Annyira igazságtalan. Másoktól sosem hallom azt, a huszonéves fiataloktól sem hogy rezsipénzt követelnek tőlük mert otthon laknak. Ez egy alap természetes dolog hát a saját otthonukban vannak nem idegen helyen! De még azt mondom oké, hogyha besegít a gyerek a szüleinek mert dolgozik és ő is belead, kisegíti őket egyszer kétszer ha megszorulnak. De úgy, hogy ténylegesen otthon élnek ők is együtt a családdal és összetartanak. De én nem laktam otthon már egy éve! Mert kint dolgoztam, megálltam a helyem. Többet dolgoztam most én ilyen fiatalon mint apám egész életében. Én megdolgoztam a pénzemért, nem nekik mentem ki dolgozni hogy a keresetem hazautaljam, mégis csúnyán lehúztak. Azok után ahogy ő viselkedett velem már azelőtt is mikor kimentem, más szóba sem állt volna vele, nem hogy még pénzt küldjön. És ez a hála a jóságomért. Más normális családban a szülők támogatják a gyerekeiket ahol csak tudják, nem fordítva. A testvérem úgy tud otthon lenni hogy ő nem áll ki magáért, hiába rengeteget segített már ő is ezután is fog. Pedig mindig panaszkodik nekem, ő is tudja hogy mi a helyzet, de beletörődik. Nagyon el van nyomva. De ha nem pénzelné apát akkor ő is el lenne küldve.

Veletek történt már ilyesmi a családban?