Felkelnétek azért éjszakás műszak után, hogy anyukátokat autóval elvigyétek a munkahelyére?

Most csupán érdekességként megnéztem Google térképen, hogy mennyi nekem a reggeli sétatávom.

2,3 km.

Reggel mindig gyalog megyek. Haza néha busszal, ha pont jól kapom el. (Ha nem, akkor annyit kéne várjak a buszra, amennyi idő alatt gyalog is hazaérek.)

Szóval röviden: nem.

mert a ti lábatokat még soha nem töort fel cipő, soha nem kellett becipelni semmit a melóhelyre, vagy egyszerűen csak nem volt olyan szar éjszakátok, reggeletek, hogy élni se volt kedvetek. Ilyenkor még az az egy km is utálni való lehet...

Úgyhogy én elvinném, akár indoklás nélkül is, mert nyilván nem bunkóságból kéri. Ő is kelt fel miattam éppen elégszer.

28

Egy hétig úgy mentem egyetemre, hogy vízhólyagosította az új cipő a lábamat, míg helyet nem csinált magának rendesen. Mikor meg tömbösítésünk volt, nemhogy élni, még létezni sem volt kedvem. Hogy miket cipeltem én az egyetem meg az albérlet között, inkább nem részletezem. Főleg, mikor volt egy olyan időszak, hogy még a koliban laktam, s költözgettem innen oda és fordítva pár naponta.

Mégsem vertem fel a pasimat 2 órával korábban, hogy cocókázzon velem be, pedig ő még csak nem is éjszakai műszakban dolgozott, hanem rendesen.

Amúgy színtiszta kihasználásból és kényelemből kéri. reméli, hogy lesz olyan balfék málészájú, hogy nem mer ellent mondani anyucinak.

Az meg hogy a szülő felkel a gyereke miatt, nem tudom, hogy jön ide. Ő akart gyereket, és mindent ami vele jár. Nem kötelező lepulyázni.