Mire számíthatok?

Ne haragudj, de kicsit beteges a gondokodásod.

Mi az eleve a "vádjaidat" elöadjad? Egy terápia NEM bírósági tárgyalás!

Másrészt olyan nincs, hogy az egiknek van csak igaza, a másiknak nem!

Meg mi az, hogy anyád "bevasalhatja" rajtad a költségeket?

A terápia célja nem az, hogy igazad adjanak valakinek, mást elítéljenek vádak apapján, hanem hogy keressenek egy olyan megoldást, ami mindkét félnek segít a másikkal szembeni viselkedésben.

Egyelöre a te hozzáállásod erösen megkérdöjelezi a terápia sikerét, ha ezen nem változtatsz, akkor miattad nem fog müködni, szükség van a kompromisszumkészségedre!

Egy terápia hosszas folyamat, mindenki elmondhatja az érzéseit, söt az a cél, hogy ez megtörténjen, de utána sok-sok beszélgetés kell, mire valami megoldás kialakul, feltétve, hogy mindkét fél nyitott megoldás keresésére.

Családterápiában nem a tettes-bűnöst keresik. És nincs olyan se, hogy valakinek "igaza van", a másiknak "nincs igaza"

Végig fognak benneteket hallgatni. Egyszer te beszélsz, és anyád kénytelen lesz meghallhatni téged. (De nem az igazadat, hanem a te szempontjaidat)

Aztán fordítva. Te leszel kénytelen meghallgatni anyád szempontjait.

Értő figyelemmel. Duzzogás, pofavágás, visszabeszélés nélkül.

És hátha megérted, hogy ha pl. éjfélig enged el buliba, de te másnap délben szédelegsz haza, és emiatt leugatja a fejedet, akkor amögött nem az van, hogy téged akar szidni, hanem az, hogy az aggodalomtól/félelemtől egész éjjel nem aludt. És a feszültség így jön ki belőle.

Ez csak egy példa volt..lehet millió más oka is annak, hogy nem jöttök ki jól. De a normális kommunikáció - ha csodákra nem is képes -, sok mindent meg tud oldani.

Nincs ilyen, hogy "nekem van igazam", legalábbis igen ritkán. Mindenkinek igaza van a maga nézőpontjából, és mindenkinek megvan a maga motivációja a döntéséhez. Ahogy már mondták, a családterápia nem bíróság, hanem egy fajta módszer. Megtanítanak a másik szempontjait türelemmel meghallgatni, te az anyádét, és ő a tiedet, a pszichológus nem fogja hagyni, hogy egymás közbe vágjatok, mindenkinek meglesz az ideje. A pszichológus pártatlan, a kapcsolatot segít megjavítani, élhetővé tenni, nem titeket. Ez tulajdonképpen egy kommunikációs és önismereti tréning, nem háború. Csak akkor működik, ha a felekben van hajlandóság a nézőpontváltásra és a rugalmas elfogadásra. Mind a kettőjükben. Inkább békebíró a pszichológus, ha már bíró. Együtt megkeresitek azokat a viselkedéseket, közös szabályrendszert, ami mindkettőtök számára elfogadható. Ehhez az kell, hogy a másik személyét is el tudjátok fogadni, mozgatórugóit megérteni. A sajátotokat is, amiről lehet, hogy nem is tudtatok, pl anyád fiatalabb kori megélései.

Az, hogy anyád bevasalhatja rajtad a díjat, az egészen meredek gondolat! Ő tart el, nem? Gondolom, a pszichológust is ő kereste, nem te. Ha még felnőtt lennél, akkor felesbe fizetnétek. De gyerekként?

A többieknek igaza van. Ez nem egy boxmeccs, nem az a cél, hogy minnél jobban "elgyepáld" a másikat.

A te hozzáállásoddal egyelőre tök felesleges terápiára menni, mert téged nem a megoldás érdekel, csak hogy minden sérelmedet anyád fejéhez vághasd.

Igen, a lány is részt akar venni, de miért?

Nem azért, hogy megoldják a kapcsolatot, hanem mert abban reménykedik, hogy a szakember majd igazat ad neki (ami nem fog megtörténni, ugye) és akkor az anyja fejéhez tudja vágni ezt is. Ez így baromira nem igazi motiváció.