Mennyire normális, hogy nem sok emlékem van a gyerekkoromból?

Emlekszem arra, hogy az esti mese elott elment a kep es az apam a tv antennat igazgatta, mi meg izgultunk, hogy lesz-e aznap mese.

A masik pedig, hogy az agyon allok, anyam meg hozott haza banant (kb 1980, 3 eves lehettem)

Nekem pedig nem izlett a szokatlan gyumolcs :)

Szia! Nekem sok emlékem van egész kis koromtól kezdve, de férjemnek pl kevés. Én amúgy minden sz@rra emlékszem amúgy is- ilyen az agyam, de más dolgokban meg totál elveszett vagyok :)

Viszont ami furcsa, a családi történetek hiánya, én sok mindent tudok azokról a nagyszüleimről is, akiket nem ismertem már, a szüleim gyermekkoráról, a származásunkról (amiben amúgy semmi különleges nincs, szóval nem vagyunk híres/különleges család).

Szerintem simán csak annyira tele van az ember feje a mindennapokkal, közelmúlttal, jövővel, hogy elfelejti ezeket a dolgokat. Pontosabban ott vannak és adott esetben mondjuk egy beszélgetésben elő tudnak jönni.

Most az, hogy a felmenőidről mit tudsz más kérdés, az nem emlék, hiszen nem veled történt, csak elmesélik.

Normális. Minden nap sok inger ér, még egy munkába séta közben is, és ezek felülírják a régieket, legyen szó benyimásról vagy emlékről.

Semmi gond nincs ezzel.