Apukám elfelejtette a névnapom, gyerekes, hogy ennyire rosszul esik?

Ilyenkor, amikor senki nem lát, sírok miatta... És igazából úgy érzem még magam is, hogy túlreagálom ezt, viszont belül tudom, hogy a másik három "gyerekükét" (másik felesége van, közös gyerekük nincs, a nőnek van 3, apának meg én) soha nem felejtenék el. Húsvétkor is nagy névnapozás volt az egyik gyereknek, engem meg fel sem köszöntött. :( Amikor aznap felhívtam, nem is tudta, miről beszélek, pedig kb. 2 hete még meg is említettem valami miatt, hogy lesz, még meg is nézték a naptárban, hogy mikor! És ma még különösen furcsán a fejemhez vágta a felesége, hogy miért nem megyek többet hozzájuk. Előzménye, hogy amikor apukámnak volt 1 hónapja a névnapja megkérdeztem, hogy nagyon bánná-e, ha én nem mennék el hozzájuk hétvégén megünnepelni. Azt mondta, hogy nem, pihenjek. Egész héten túlóráztam akkor, kötelező szombati túlóra is volt, párom dolgozott, nekem nincs jogosítványom, buszozni semmi kedvem nem volt és a többi "gyerekhez" sem volt igazán... Azóta a feleség játssza a sértettet, hogy "vasárnap kellett volna jönni", meg ilyenek, közben azon a héten beszéltem vele, és direkt mondta, hogy azon a hétvégén biztos nem lesz semmi összejövetel. Amikor mégis lett, nekem már fixálva volt a túlórám. Azóta ezen rugózik és most még jött ez is... Legalább most kiírhattam magamból. :(