Mit szólnátok ha azzal állna elétek a lányotok hogy apáca szeretne lenni?

Azért az apácaság nem úgy megy, hogy besétál és már apáca. Több év, mire eljut oda, hogy hivatalosan is az legyen, sok lépcsős dolog, mire odakerül. Kevesen is "alkalmasak rá", hatalmas elhivatottság kell, még a jelentkezők egy része is időközben meggondolja magát, de ha az is lesz: apáca is bármikor kiléphet a rendből 🤷🏼‍♀️. Felszentelt papok is bármikor dönthetnek úgy, hogy többé nem akarnak papok lenni és "világi életet" élnek.

Amúgy semmit. 99%-ban meggondolják magukat, hameg nem akkor legyen az.

Úgy tudom, apácák már nincsenek, hanem szerzetesnők vannak. Az apáca régen bevonult a zárdába, és egész életét imádkozásnak szentelte. A szerzetesnő viszont valamilyen szolgálatot végez, pl ápol, ételt oszt, térít, adományt gyűjt.

Egyik ismerősöm ment Lengyelországba szerzetesrendbe. Mivel vallásosak voltak, nem volt meglepő. Az volt a szülőknek nehéz, hogy az első x évben egyáltalán nem láthatták őt.

Feltételezem, hogy lenne előzménye, így valószínűleg nem lepődnék meg. Bár nem ilyen életet “képzelek el” a lányomnak, de ha ő úgy dönt, miért is ne? Ha elfogadom, hogy ő rendelkezik a testével, akkor elfogadom azt is, hogyha nem akar szexuális életet élni (vagyis lemond róla) és ennek folyományaként anya sem akarna lenni.

Ha csak úgy a semmiből jönne, akkor valószínűleg fura fejet vágnék meglepetésemben, aztán annyit kinyögnék, hogy “ööö, rendben” :) magamban meg azt gondolnám, hogy majd elmúlik (aztán vagy igen, vagy nem).