Hogyan ne vegyem magamra mikor ilyeneket mondanak?
Unokatesóméknál jön a második gyerek, hétvégén jelentették be családi ebéden. Anyukámék hozták a szokásos formájukat és egyből elkezdték őket "felkészíteni", hogy ne éljék bele magukat, hogy a 2. baba is olyan álomgyerek lesz, mint az első. Anyukám szájából szószerint elhangzott az a mondat, hogy "sok esetben okoz komoly csalódást a második gyerek." Nem az a baj, hogy ezt mondják hanem, hogy az elmúlt 19 évem minden egyes napján éreztették is velem ezt. Mindig bátyám volt a helyes kis szőke herceg, az ügyes, az okos, a szemük fénye. Milliószor kellett már végig hallgatnom, hogy bátyám 4 évesen elvolt egész nap csendben egy rubik kockával, én meg olyan hangosan sírtam mindig, hogy a szomszédokat is zavartam. Tesóm nem volt hasfájós, nem viselte meg a fogzás, egyik napról a másikra felállt és ügyesen sétált, beszélni is állításuk szerint 7-8 hónaposan kezdett. Ezzel szemben én sírós, akaratos gyerek voltam, sok problémával. Oké, elhiszem nekik, hogy bátyám vizen járt meg minden, sőt én mai napig is problémásabb vagyok, mint Ő, de miért kell egy családi ebéden ilyeneket mondani? Teljesen megalázó volt, hisz mindenki levágta, hogy rólam beszélnek. Uncsim próbálta menteni a menthetőt és mondta, hogy bármilyen is lesz nagyon szeretik meg nem hasonlítgatják a már meglévő gyerekhez, de anyám akkor is hajtotta, hogy Ő csak nem akarja, hogy később szembesüljenek ezzel. Persze besértődtem, mert rohadt szarul esik, hogy folyton mondják meg éreztetik is ezt, aztán végül ebből is én jöttem ki rosszul, mert hát mindent magamra veszek. Most komolyan, hogyan ne vegyem magamra mikor én vagyok a második gyerekük és félórán át ecsetelik, hogy ha az első gyerek tökéletesre sikerült akkor mondhatni kár másikat vállalni, mert csalódás lesz? Ki ne venné ezt magára? Egyrészt sztem ilyeneket mondani egy baba bejelentésére unokatesómékra nézve is bunkóság, másrészt meg velem szemben is szemétség.
Most komolyan én vagyok túl érzékeny vagy más szerint se normális ilyeneket mondani, és főleg folyamatosan éreztetni?
"Most komolyan én vagyok túl érzékeny....?"
Nem!
Szüleid rettenetesen bunkók! És nagyon helyesen látod, hogy nemcsak veled szemben, hanem az unokatesóddal szemben is azok. Jön a második gyerekük, örömmel jelentik be, mire kezdődik a károgás.
Mit tegyél?
Nem tudom, hány éves vagy, dolgozol-e vagy tanulsz. Mindenesetre ezek után én a lehető legkevesebbet találkoznék a szüleimmel. Ha már (vagy: ha majd) dolgozol és fenn tudsz tartani egy albérletet, akkor mihamarabb költözz el tőlük és keveset járj haza. Magadtól ne mondd meg miért, de ha megkérdezik, akkor kerek-perec mondd a szemükbe, hogy azért, mert egy jó szavuk nincs hozzád. Ki a fene akarna ilyen emberek között lenni?
Én ilyenkor úgy vágnék vissza, hogy mennyis szar szülő van aki nem veszi észre, hogy bántja a gyerekét stb…
Te is tudsz sértegetni ha akarsz.
Csatlakozom a 9. válaszolóhoz, én is a saját fegyverükkel vágnék vissza.
Mondjuk megnyugtatnám az uncsiékat, hogy ha jó és empatikus szülők lesznek, akkor a második gyerek is bőven lehet álombaba, és ha nem keresik köztük állandóan a különbséget, hanem szeretettel és odafigyeléssel bánnak a másodikkal is, akkor biztos könnyebb lesz vele is, hisz egy gyerek egyetlen fegyvere a sírás/hiszti, ha fel akarja hívni magára a figyelmet...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!