Ha egy szülő nem neveli önállóságra a gyerekét, akkor miért várja el hogy az legyen?

Az ilyen szülő valójában nem tudja, hogyan kell gyermeket nevelni. Csak azt tudja, hogyan kell egy kisgyermeket ellátni.

A szülői szerep minimalizálódik az iskolás korban, illetve a a pubertásban végképp, hangsúlyosabba a kortársak szerepe a személyiség fejlődésében. Pedig pont ebben a korban merne talán sok szülő jobban teret adni a gyereknek, így viszont kevés befolyása van a dolgokra.

Nálunk így volt. Anyám soha nem tudott kiállni magáért, de tőlem elvárta fiatalon hogy legyen önálló meg ilyen meg olyan, és ba**ogatott hogy miért így meg úgy csinálom a dolgaimat. Miközben az egész gyerekkoromat burokban éltem, megmondta hogy mikor hova mehetek, mit csinálhatok, ellenörizgetett, 0 privátszféra. Így hogy 0 teret adtak és semmi példa nem volt előttem nem is értem mit vártak. Kb 20 évesen is életképtelen voltam. Most 30 vagyok, azóta már sok mindenre megtanított maga az élet, amit senki nem tud elkerülni. Ígyis felnőtté váltam, és lehet nem voltam könnyű eset, de hiába jó szándékkal probaltak helyettem megcsinálni mindent, totál az ellenkezője lett.

3# vagyok, még annyit hogy én teljesen másképp próbálom csinálni a gyerekeimmel. Probalok önállóságot adni nekik, és az se erdekel ha valamit nem úgy csinálnak, csak próbálják meg. + ha szar döntést hoznak az életükben se fogok kiakadni, hanem ugyanúgy szeretni akarom őket és mellettük állni, mert az élet ezzel jár. Én esetemben állandó kioktatás volt, sajnos most is néha, és sose bíztak bennek hogy bármire viszem.

Azért ez így kevés. Miben életképtelen?