Lányom számolatlanul költi a pénzt, hogy tudnánk hatni rá ezzel kapcsolatban?

Régen is volt, hogy vett 1-1 drágább valamit, de már ez odáig fajult, hogy mindenből a legdrágább kell neki, legyen az akár élelmiszer, akár tárgyi dolog.

Vagy ő nem megy el tb alapon orvoshoz, mert nem fog várni 3 hónapot azért, hogy aztán egy nevenincs valaki félrekezelje.

Karácsonykor is mondtam, hogy jó idő van, sétáljunk át anyósomékhoz inkább (2 km). Hát ő biztos nem, az ő cipője nem arra való, hogy kilométereket sétáljon, akkor inkább hív taxit, de biztos nem fog sétálgatni. Férjem kiakadt, hogy ez nem New York, hogy napközben taxizzon, erre összevesztek, hogy akkor az apja vehet neki új cipőt, mert az a cipő arra való, hogy kocsiból ki-be szálljon, nem kilométeres sétákra.

Neki kell a takarítónő, mert munka után ő pihenni akar, nem nagytakarítani (egyedül él, el nem tudom képzelni, hogy egy 2 szobás lakáson mit tud koszolni úgy, hogy hetente kell a nagytakarítás). Nem tud otthon tornázni, vagy elmenni futni, személyi edzővel edz, mert neki "az a mozgásforma vált be, nem az otthoni bohóckodás", és őt motiválja, ha van vele ott valaki.

Én 20 éve magamnak festem, vágom itthon a hajam, fodrásznál szerintem még a lányom születése előtt voltam utoljára. Ő hetente megy, mert hogy utálja magának mosni a haját, biztos nem fog dobozos festéket kenni rá és neki ez "kikapcsolódás". És még tudnám sorolni... Utazások ugyanez. Menjen el évente 2-3-szor, rendben van. Na de nincs hónap, hogy ő ne menne valahová. Mert hogy most fiatal, most ér rá, mikor menne, 45 évesen, 3 gyerekkel, mikor semmire nincs már energiája?

Ha neki valami nem tetszik, nem kényelmes, azt nem csinálja. Nem érti, hogy a pénznek lenne jobb helye is, azzal jön csak, hogy vannak megtakarításai, a fizetése felét azonnal félrerakja és úgy nem lehet élni, hogy sehová nem jár, semmire nem költ, csak ami létfontosságú, mert az vegetálás, nem élet. De fel nem fogom, hogy miért kell havonta több tízezret elszórni például személyi edzőre, mikor ingyen is ugyanúgy tud mozogni. Vagy minek veszi meg a cipőt, ha aztán abban nem hajlandó sétálni.

És csak ezt fújja, hogy ő élményeket akar, boldog emlékeket, nem pedig vegetálni és izgulni, vajon eleget tett-e félre?