Hogyan menthetném meg a 28 éves lányomat? (hosszú és érzékeny téma)

Mindig is problémás volt a családunk bizonyos okokból. A lányom nagyon okos, értelmes, taníttattuk de sajnos felnőttként szorongásos zavarai lettek amelyek korlátozták az életterét. Nem sok helyre járt el, persze el tudott menni bárhová csak nem szívesen tette. Úgy volt vele, hogy szeretne gyereket, de mégis úgy döntött, hogy nem, mert nem mert belevágni. 7 éve van párja is, aki 2 éve a férje. A sógornőm pszichiáter és az ő férje pedig nőgyógyász. Ez azért tartozik hozzá a történethez, mert a sógornőm ezerszer felajánlotta neki, hogy segít gyógyszerekkel kikezelni a problémáját, nagyon sokat segítene az életminőségén, 2 félét kellett volna szednie, de állandóan nemet mondott a feltételezett mellékhatások miatt, és azt is mondta, nem szeretne az agyában tartós kémiai változást. Szóval elfogadtuk hogy olyan amilyen.

A lányom mentális egészségében drasztikus változás állt be az elmúlt másfél évben. Már nem szorong, sokkal jobban étkezik, utazgat, tele van energiával, kivirult. Nagyon örültünk neki. Azt mondta, hogy tudatos étkezéssel, étrendkiegészítőkkel és meditációs gyakorlatokkal érte el a változást. A feketeleves a múlt héten jött el. Kiderült, hogy a lányom a férjével együtt rendszeresen drogozik, több féle hallucinogén keménydrogot használnak. Egy közös barátjuk adta tovább a lányom unokatestvérének, ő meg egyből elmondta a szüleinek. Szóval tudja már az egész család. A lányomat kérdőre vontam, nem tagadta, sőt, olyat állít, hogy ezeknek a szereknek köszönheti részben a pozitív változásokat és a gyógyulását és sajnálja, hogy nem mondhatta el nyíltan mert nem hiszi el és nem érti meg senki mert nem tart ott ez a "hülye ország". Elvileg 2-4 havonta használják és nem sokkal az esküvő után kezdték. Én teljesen le voltam taglózódva és sírtam is és könyörögtem hogy értse meg hogy az ilyen mámor nem boldogság és azonnal kérjen segítséget akár a sógornőmtől akár mástól. De nem, hajthatatlan. Ironikus mert a nőgyógyász sógorommal íratta fel a fogamzásgátlót éveken át és ő mesélte nekem hogy már azt sem kéri és amikor rákérdeztem, miért nem, akkor azt mondta nem fogja hormonokkal mérgezni magát tovább és többek között azért is volt annyi baja mert 17 éves kora óta szedte ezt a moslékot. De persze a drog nem baj. Teljesen elveszítette a józan ítélőképességét és nagyon nagyon félek mi lesz ennek a vége. Még odáig sem jutott el ésszel és lélekkel hogy legalább a szokványos drogos mondatok elhangozzanak tőle, hogy "bármikor abbahagynám, ha akarnám" vagy hasonlóak, tehát olyan mélyen benne van hogy még szándékot sem mutat az abbahagyásra. A fő probléma az hogy 3 hónapja tudom azt is hogy gyerekvállalással kapcsolatos félelmei sincsenek meg és bele szeretnének vágni ebben az évben a babaprojektbe tehát gyereket szeretnének vállalni ezzel az életmóddal és mentalitással.

A sógornőm szerint az is felmerülhet hogy nem javult az állapota hanem ez a nagy jóllét inkább bipoláris zavar mániás fázisa amit a drogozás váltott ki és jobban kellene neki a segítség mint eddig bármikor.

Mit tehetnék? Hogyan tudnék rá hatni? Teljesen elzárkózó és már közölte hogy hiába zsarolom meg kapcsolatmegszakítással, nem fog hatni rá, tehát lényegében a drogot és a szintén drogos férjét választja. A férjem azt mondja hogy ha más nem működik akkor fel kell őket jelenteni a rendőrségen még mielőtt egy kisbabát belerángatnának a dolgokba mert a babavállalási szándékkal már nem babra megy a játék hanem hadüzenet. Én ezt drasztikus lépésnek érzem. A beszélgetés viszont nem működik. Mi lehetne még tenni? Volt itt valaki hasonló helyzetben?