28 éves férfi vagyok, epilepsziás és a szüleimmel élek, ez nagyon nem oké, igaz?

Nagyon sajnálom.

Ezeket csak az érti meg általában,aki benne van.

A legszomorúbb,ha a saját környezeted,de még a szüleid sem értik meg,hogy te nem tehetsz róla,hogy beteg vagy.

A legtöbb ember csak egy bizonyos kor felett lesz beteg,akkor kezdik meg megérteni,milyen betegként élni,és milyen betegként a munka világában próbálkozni.

Két dolgot tehet az ember,vagy igazat mond,és azért nem veszik fel,vagy eltitkolja,és idővel kiderül,akkor pedig hazugnak fognak titulálni.

Ez sajnos olyan betegség,ami kiszámíthatatlan.

Ismerős a helyzet,az én betegségem is hasonló jellegű.

Nem tudhatod mikor lesz baj.

"Sok helyen megfordultam már a világban, és csak annyit értem el vele hogy haza küldtek mert rosszul lettem pl mikor megszólalt a duda, igen egy dudától rosszul lettem."

Ezért kell gyógyszert szedni!

Feleségem 38 éve tünetmentes, gyógyszer mellett, még dolgozik is, pedig a főnöke tudja, hogy epilepsziás!

Mondjuk nem kellett volna abbahagynod a gyógyszert.

Édesanyám 71 éves, epilepsziás (+ még van egy halom egyéb baja is). 16 éves korától felszolgáló/pincérként dolgozott, húgom születése előtt ment át irodai munkára, később leszázalékolták (elsősorban más miatt), de a rokkant nyugdíj mellett is dolgozott még évekig.

Férjhez ment, kétszer is (18 és 28 évesen), és született két gyereke. Jelenleg is vígan éli világát, bár még szedett össze pár nyavalyát a korral. Bár már ritkán, de még szoktak rohamai lenni, viszont szedi a gyógyszert.

Szóval te csak kifogásokat keresel. Nem gyárban, veszélyes munkakörben kell próbálkozni, tök nyilvánvaló, hogy ilyen helyre nem vesznek fel. Tanulhattál volna olyan szakmát (még mindig nem késő!), amit aztán nyugodt körülmények között végezhetsz, pl. irodában. Volt epilepsziás kolléganőm is az első munkahelyemen, senkit nem zavart. Ha szükséges volt, segítettünk neki. Ő is családot alapított huszonévesen.

Szóval kapd össze magad és tanulj szakmát, keress munkát. De akarnod kell. Te nem akarsz, csak sajnáltatod magad. Hiba!

Sajnalom, hogy neked ezt dobta a gep, de mi lesz veled akkor ha mar a szuleid nem lesznek? A segely mellett ehen fogsz halni! Ideje dolgozni! Nem ertem miert olyan helyekre jelentkezel, ahol tudod, hogy zajos lesz?!

Nezegess valami adminisztracios munkat (vegezz el egy gyors kepzest, ha ez kell..), nem egy vidam munka, de ott legalabb csend van...Ez csak egy tipp.

Egy baratom cukorbeteg es epilepszias is. Amiota ismerem, folyamatosan dolgozik. Egyszer ketszer ot is a mento vitte el, de ezt senki sem fogadta ugy, mint a vilag veget! Torekedett es egy percig sem sajnaltatta magat.

Ha azzal inditasz, hogy "jaj, en beteg vagyok..jaj mi lesz ha..jaj nekem ezt inkabb nem kene csinalnom..lehet, hogy rossz lesz.." akkor annak a jelet mutatod, hogy nalad a betegsegen van a hangsuly (szemely szerint en is az egeszsegrmet tartom szemelott, de a munkaltatokat ez pont nem fogja erdekelni) es hamar elkuldenek!