Aki valamilyen okból megutálta az egyik szülőjét, vagy már nem tartja vele a kapcsolatot, mi vezetett odáig?

#2

Ez azért durva, ez az ember már mondhatni közveszélyes.

Állatokat megölte?

Gondolom nem ma történt, ma már ilyenért börtönt lehet kapni.

Durva, hogy ennyi bántalmazást büntetlenül megúszott!

Az, hogy személyiség zavaros. Apam meghalt korán. Hivatalosan részegen beleesett a sáncba.

Anyám nehezen tudta feldolgozni, mert raszakadt minden. Nevelnie kellett engem, munka stb. Labilis természete volt mindig. A munkahelyen arra kényszerítette a dolgozókat állítólag, írom így, hogy elvigyenek az iskolába, gondozzanak hétvégén stb. Megtehette, mert főnök volt. Sokszor megalázott szóban. Mindig mondta nulla vagyok és csak az jó, amit ő mond. Nem ütött meg soha és anyagilag megadott mindent. Inkább bezárt, de mindig kijöttem. Baratnoket nem vihettem haza. Nem engedte, hogy mással beszeljek. Egyet mégis hazavittem , de megtepte őt. Aztán kezdte zsarolni, hogy ha elmondja, ő kitalál valamit és elmondja a szüleinek. Mindig akkor támadt másokra, miután kiderített róluk valami terhelot.

Leroviditem mert nem szeretek regényeket írni. Később miután ott hagytam, már felnőtt voltam és visszacsalt külföldről, ahol most is vagyok és ahol apám élt. Azt mondta vírusos, vagyis Koronás. Nem volt az amúgy. Rossz passzban voltam, mert meghalt a lányom anyja. Elmentünk tornázni meg minden, mert mutatta érdekli. Teljesen megváltozott felém, ezt mutatta. Hogy szüksége van rám stb. Négy hónapig azt hittem teljesen helyre jött és ennyire meg tudta játszani. Egy nap a kisbaba be volt rakva a fürdőbe és a szája leragasztva.Közben megismerkedtem egy lánnyal is. Végül osszejottunk. Feljelentette a rendőrségen, mert állítólag bántalmazta őt. Valahogy, szerintem csiszoló papírral vagy horzsakővel megsebezte magát. Beképzelte, hogy ő ellenség és engem el akar venni tőle. Ez egy nagyon nehéz pillanat volt nekem, mert csak úgy vonta volna vissza a feljelentést, ha én szakitok vele. Arra nem gondolt viszont, hogy elmegyek és ott hagyom a munkát, amit ő kerített. A szakítás megtörtént végül a lánnyal amiatt, mert visszajöttem külföldre és ő nem jött velem. Ezután hagytam ott megint meg egyéb okok miatt is. Tudom szeret engem és az unokáját, de nem normális módon. Azóta nyáron volt itt nálam. Beszélgettünk és maradt egy ideig, de apai nagymamammal nem jöttek ki, akivel élek én. Azt mondta jár kezelésekre, de nem biztos igaz. Természetesen nem lett öngyilkos, nem az a fajta, depressziós nem volt soha. Azt tanácsoltam neki, hogy keressen magának szeretőt és akkor nem marad egyedül. Az pedig mindig akad, mert ő özvegy és gazdag.

Mondtam szívesen adok ebben tanácsot, hogy tényleg olyat kapjon, aki megfelelő, de nem érdekelte. Nekem ezekkel a szeretoivel voltak gondjaim , amikor ott voltam nála. Muszáj volt egyszer kiraknom egyet, mert elszemtelenedett. Már nem tudtam türtőztetni magam és kirugdostam. Egyesek pénzért eltűrnek mindent, viszont amikor csak én vagyok otthon ne járjon a házban meztelenül, mintha otthon lenne. Az ilyenekkel nincs mit kezdeni, mert ezek csak kihasználnak másokat. Úgy el kéne püfölni, mint a magokat a mozsarban. Egy hasonló házban nem is lehetne élni normálisan . Ez csak a nagyon leroviditett változat. Nyilván egy ember élete sokkal bonyolultabb 26 évig.

Az apámmal nem tartjuk a kapcsolatot. Amikor gyerek voltam, alig láttuk, munka után nőzni járt, utána se foglalkozott velünk. 11 éves voltam, amikor elváltak anyámmal, még annyira se láttam, mint addig. Pár havonta jött, megdobott valamilyen gagyi elektronikai cikkel, amire semmi szükségem nem volt. Nem is ismer, azt sem tudja, milyen ember vagyok, milyen igényeim voltak. Kislányként nagyon kellett volna nekem egy apa, aki törődik velem. A mostohaapám, akivel utána anyám összeállt, terrorban tartott minket. Apámnak esze ágában sem volt tenni értem semmit. Korán elköltöztem a szülői házból, eleinte még ritkán felkerestem az apámat, de ő magától sosem hívott, így már egy idő után én se próbálkoztam. Férjhez mentem, lett egy gyerekem, ő se érdekli. Ma már egyáltalán nem beszélünk évek óta. Állítólag újranősült és szarik mindenre.

Én pedig 35 évesen is komplexusokkal, szorongással küzdök. Több-kevesebb sikerrel.

Anyám, drogok és mérgező személyiség. Távoltartásim van ellene, mert betört a lakásomba.

Nem tudja hol lakunk, hol dolgozunk, apám néha megsajnálja és beszélget vele. Innen tudja, hogy jön a második gyerekünk, aki kislány lesz. Persze ez neki nem fontos. Nekem meg lett “bocsátva” a lányságom, mert az apjára hasonlítok. Az öcsém vele narkózik, iszik. Most együtt is laknak. Mittoménhol, nem is érdekel. Ha felpusztulnak, akkor se foglalkozom velük, az örökrészemet is lemondom az öcsém javára.

Apám se volt egy mintaapuka, de legalább normális és beismeri a hibáit.

Nem vert, de miután összejött a nőjével gyakorlatilag megszűntem létezni a számára.

Szükségem lett volna rá, mert mégiscsak az apám, de neki már "új családja" van, értsem meg.

Megértettem, de ő is értse meg, amikor majd az új családja esetleg szrban hagyja, hozzám ne jöjjön pénzért vagy segítségért.