Alkoholista anya/nagymama. Ti mit tennétek?

Nem is tudom, hogy kezdjem, talán a közepébe vágva. Az anyukàm alkoholista, ami nekem óriási szívfàjdalmam. Már elmúltam 30 éves, nem élek vele, saját családom van, gyermekem, de ez olyan szintű lelki seb nekem, amit sosem fogok kiheverni.

Sokszor làtok olyan anya-lànya vagy anya-fia kapcsolatokat, hogy a szívem össze szorul, mert annyira kötődnek kapcsolódnak egymáshoz és számíthatnak egymásra. Ami nekem sosem adatott meg, pedig mindent megtettem érte. Mikor gyerek voltam, volt, hogy azt kértem karácsonyra hogy ne igyon! Gyerekként... Tényleg volt többször is hogy könyörögtem. Annyira fáj!

Az utolsó reményem abban volt, hogy annyira szeretett volna unokàt, hogy abban bíztam, hogyha megadatik ez a csoda, ha másért nem is, de az unokái miatt majd változik. Persze sajnos, nem így lett. Nagyon fáj nekem ez az egész. Alap esetben anyukám egy normális asszony, ha nem iszik, semmi baj nincs vele, de ha igen, akkor kötekszik, jön-megy, telefonálgat, hívogat mindenkit részegen, kavar, rossz termeszetűvé vàlik. Nem egy csendes ivó.... És ilyenkor lejàrat mindenki előtt, mindenhol. Próbáltam már nem egyszer elmondani neki, hogy segítségre lenne szüksége, mert iszik, ez nem jó irány. De akkor meg elhord mindennek, azt mondja hogy hülye vagyok, hogy mondhatok olyat hogy ő iszik, kikéri magának. Gyerekkoromban mindig azt kaptam, hogy kis hülye vagyok. Nos, mostmár akkor nagy hülye, mert felnőttem.

Nagymamaként telefonon érdeklődik a gyerek iránt, párszor volt már nála a gyerek, de mondanom sem kell, hogy pár óra múlva mennem kellett és hazahozni a gyereket, mert telefonon hívtam és hallottam a hangján hogy ittas. Persze fel volt hàborodva, hogy miért viszem el, neki nincs semmi baja. Nos, beszélni alig bírt már. Mikor elvittem hozzá a gyereket nem volt ittas (nyilván,különben nem vittem volna), de őt nem érdekelte az sem, hogy ott az unokája, szépen berúgott. A szívem tört újra össze. Én ezt fel nem foghatom, hogy lehet valaki ilyen? Annyira fáj!

A férjem már teljesen ki van, haragszik rá, látja ő is milyen, hogy viselkedik és hogy én még mindig felnőtt fejjel is összetörök, újra meg újra.

Azt mondja, hogy semmit nem érdemel, de mindig mondom neki, hogy nekem akkor is az anyám.

Sajnos már nagyon sok feszültség van köztünk a férjemmel is emiatt, ami valahol jogos a részéről és érthető, de én meg azt érzem bele őrülök ebbe a helyzetbe. Nem tudom mi lehetne megoldás, igazából csak szerettem volna kiírni magamból, mert nem tudom megosztani senkivel, hiszen számomra ez egy szégyen. :(

Irigykedve nézem és néztem mindig a szoros kapcsolatban álló szülő -gyerek pàrosokat. Nekem ez annyira hiányzik.