Akik még 30, akár 40 évesen is egy háztartásban élnek a szülőkkel, ti mennyit fizettek havi rendszerességgel? Mennyivel szálltok bele az otthoni költségekbe, s mennyit adtok a szüleiteknek?
Én 19 évesen itthon élek a szüleimmel, kereken egy éve dolgozok, de egyszerűen képtelen vagyok egyről a kettőre jutni, s közben a szüleim drasztikusan követelőznek, ami az anyagiakat illeti, s mindemellett nem elég, hogy havi szinten jócskán túlfizetem az "eltartásomat", folyamatosan verbálisan terrorban tartanak, ha apám még annyira nem is, de édesanyám nagyon.
Például hogy az arányokat prezentáljam, keresek havi 300 ezret, abból minden hónapban anyám - aki életében egy percet soha nem dolgozott - zsebébe landol minimum 150 ezer, előfordul néha 160, vagy 180 ezer is, főleg ünnepi időszakokban, amikor kicsivel több fizetést kapok. Ezen felül minden hónapban elkölti a Szép kártyára utalt 30 ezer forintot is, mert elmondása szerint azt én ingyen kapom.
Ráadásul minden utalásnál megkapom a képembe, hogy ne gondoljam azt, hogy ez olyan marha nagy összeg, amit utalok, mondhatni szinte semmi. A következő kérdése pedig az, hogy a maradék összegből mégis mennyit raktam félre, mennyit herdáltam el, mert jó lenne, ha minél előbb elköltöznék már végre.
Ez nekem nagyon sok, főleg annak tekintetében, hogy ennyit akár albérletbe is fizethetnék, s nyugodt, zaklatásmentes életet élhetnék. Alig tudok minden hónapban 20-30 ezer forintot félrerakni.
Kérdezném a fórumtársaimat, hogy nálatok a szüleitek mennyit szoktak kérni? Kérnek-e, követelnek-e egyáltalán tőletek bármennyit is? Vagy csak a mi családunkban történik ez, hogy eléggé vissza vagyok tartva attól, hogy tovább léphessek az életben?
Semmit nem kértek tőlem! Étel, rezsi minden ingyen volt. Sőt ott segítettek ahol tudtak. Fordítva is működött, ha pénz kellett valami nagyobb kiadáshoz adtam nekik, de vissza is fizették. Öcsémnek is segítettem, autót szeretett volna venni, 200.000 kellett hozzá. Tessék, itt van a pénz. Hozd el az autót! Majd rendezzük.
Műszakis lett az autóm,2 napig nem volt semmi. Öcsémnek szóltam, ő vitt be dolgozni, jött értem, vásárolni is elvitt. Kérdezem mivel tartozok? Mondta: semmivel, máskor is!
Elköltöztem itthonról, fater adott 3 milliót kp-ban! Sok sikert!
Anyu gyárimunkás, apu villanyszerelő.
Nagyszüleim is ilyenek voltak mind két oldalról. Gyerekként végig náluk töltöttem az iskolai szünidőt, felét az egyiknél a másik felét a másiknál. Szünidő végén mindig adtak 10-20 ezret.
Ma már nagyon nem az a korosztály vagyok, de amikor én a szüleimmel éltem, képes voltam NEMET MONDANI ha irreális igényt támasztottak velem szemben. És működött. Minden a kommunikáción múlik. Én határozott és felkészült voltam, amit mondtam azt körbe tudtam érvekkel is bástyázni, így kénytelenek voltak elfogadni.
Ki kell hangsúlyozni, hogy a "gyerek" nem azért ad haza a fizujából, hogy azt a szülő öncélú módon eltapsolja, hanem költségtérítés gyanánt, hogy a rá eső kiadásokat fedezze.
Én legjobban afelett állok értetlenül, hogy miért nem képesek a fiatalok visszaszólni, visszaérvelni? Miért kell a szülők szavait úgy tekinteni, mint valami gránittömbbe vésett megkérdőjelezhetetlen parancsot?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!