Fizetések, otthoni költségek? Próbaidő?

"az első hónap nem fair hogy"

De azt fair volt, mikor zabáltad az ingyen kaját, igaz?

"A jogosítvány azért kellene"

A szakmabéli elhelyezkedés nem azon múlik, akárhogy vergődsz.

"Nem élek senki nyakán"

A szüleidet kivéve...

"Kb 14 éve dolgozom"

10 évesen már dolgoztál. Hogyne kislányom.

Kérdező, nem tudom, mi a szakmád, de egy esetleges állásváltoztatásnál- ha olyan poziba mégy, amihez kell jogsi- nos, egy friss-hamvas jogosítvány nem szokott elég lenni. Ebből a szempontból valóban indifferens, hogy most kezded el vagy 4 hónap múlva.

'amikor van pénzem, beszállok'- valahogy így írtad- nos ez pont azt jelenti, hogy anyád tart el, mert remélem, azért akkor is eszel és fürdesz, amikor nincs pénzed.:)

Egyébként nem kell ezt a dolgot ennyire kiélezni: anyukád arra készül, hogy végre stabil állásod lesz és most az elején be akarja vezetni a szerinte hosszú távon kezelhető állapotot, az 1/3-os hozzájárulást. Lehet, hogy lehetne vele beszélni és pl 1/4-ben megállapodni, de ebben mi kívülről nem tudunk tanácsot adni, hiszen sem a fizud összegét, sem az 'életetek' költségét nem ismerjük... De ha nem juttok anyukáddal megegyezésre, akkor valóban: költözés és meg van oldva a probléma hosszú távra.

Egy jogositvany megszerzese manapsag kb 500-600 ezer forint. Miert pont most akarod elkezdeni, amikor nincs penzed?

Elobb helyre kene jonni, dolgozni, gyujtogetni, anyadnak besegiteni, aztan ha ugy allsz, elkezded.

Prioritasok kerdezo.

Azt nem értem csak, hogy a legtöbb "gyermek" a szülő "egyetlen" kérését egy végérvényes, megmásíthatatlan dolognak könyveli el.

Miért nem próbálkozol egyezségre jutni. A világ teljes egészében az egyezségekről és nem a diktátumokról szól. Anyud szeretné, ha első perctől kezdve letennéd a bevételed 1/3-át. Te miért ülsz le vele és beszéled meg, hogy más az elképzelésed? Tegyél ellenajánlatot! Számoljátok ki, hogy a lakhatásod valóban mennyit dob a családi költségvetésen. Utána meg kérd meg, hogy van XY célod és szeretnéd, ha ezt azzal támogatná, hogy kevesebbet fizetsz, vagy halasztva fizetsz stb. Családról, szülő-gyerek viszonyról van szó, csak nem vagytok vadidegenek egymásnak...

Anno, amikor a szüleimmel éltem, nálunk is ez volt, de mi összegszerűáen állapodtunk meg, nem a bevétel százalékában, mivel az pro és kontra fals adatot is hozhatna. Hiszen a gyerek felnőttkénti családikasszás hozzájárulása nem pedagógiai eszköz, hanem effektív költségtérítés. Amiben az sem ördögtől való, hogyha egy szülő picit - amennyiben megteheti - támogatja a gyerekét.

14-es vagyok. Miért nem opció? Miért nem opció a tényleges fogyasztás mértékéig terhelni a "gyereket"? Miért nem opció ellenajánlatot tenni? Miért nem opció alkudni, vitázni, kommunikálni?

Én in sok dolgot úgy tudtam csak a szüleimnél kialkudni, érvényesíteni, hogy sokszor lekommunikáltam nekik az álláspontomat, levezettem, leérveltem, adatokkal alátámasztottam. És lám lám a "hallaniseakarokrólafiam"-ból előbb utóbb eljutottunk a "rendbenvanfiam igazadvan"-ig. Csak kitartónak kellett lenni. Nem feladni az első szülői elzárkózáskor.

#18: 'Mentem dolgozni, így lovagolhattam, pont.' Ez rendben, tehát előteremtetted a hobbidra valót. De a fűtést, ruhát, kaját anyád vette, ergo: eltartott , ezek szerint nehezen, egyedül.

'De egyenlőre nincs semmi pénzem.' Most is eltart, és szeretné, ha - 24 éves felnőtt esetében- ez már nem így lenne. Tök jogos...