Egyik pasi kinyalja a gyereke seggét, a másik eldobja és rá sem néz.Mitől függ, hogy egy pasi megszereti a gyerekét vagy nem?

Van-e benne (eredendően(?)----mielőtt már gyereke lenne) apai ösztön;hogy azt hoz-e magával eleve

egyilyen(szerelmes-jellegű/pár)kapcsolatba

Meghogy otthon ő milyen nevelést,mintát kapott

Meghogy ő tud-e kapcsolodni másokkal hogy érzelmileg,kötődni,ilyesmik.

Szerintem ez nem az a dolog, amire van egy általános 2 soros válasz.

Eleve még azonos ember sem feltétlenül szereti egyformán az összes gyerekét. Nálunk eleve én voltam a "selejt" testvérem pedig a "kedvenc" ami végig kísérte a gyerekkoromat.

Amit magam szempontjából éreztem. Már a külsőm sem tetszett apámnak, mindenbe bele lehetett kötni a füleimtől kezdve a fehér bőrömig. Természetesen ezekkel összefüggően elég csendes, visszahúzódó is voltam. Introvertált aki inkább olvasott, vagy elvolt egyedül.

Ezzel szemben öcsém sokkal nyitottabb volt, kifejezetten szép gyerek volt, mindenki így is állt hozzá. Ennek megfelelően sokkal nyitottabb, kíváncsibb, társaságibb volt.

Őt mindenki szerette velem meg nem tudtak mit kezdeni.

De ha csak apámra korlátozom, akkor gyakorlatilag ő is egy lelkileg erősen sérült, alkoholista, céltalan szar volt aki egy gyerek szintjén mozgott agyilag.

Szerintem attól, hogy alapjában véve, szereti e a gyerekeket, vagy sem, akár e sajátot vagy sem. Mert ha akarja, szeretni fogja, ha nem akar (egyáltalán vagy még), akkor nem fogja szeretni és nem fogja jól érezni magát a gyerekével.

Ezért tartom fontosnak, hogy mindkét fél (nő és férfi) is akarja a gyereket és ne legyen ráerőltetve.

Számos összetevője van. A legfontosabb a férfi természete, jelleme, de nagyon sok helyen az is el van hibázva, hogy nem tud felkészülni az apaszerepre. Vagy azért, mert neki sem mutatták meg, vagy azért, mert az anya nem vonja bele már a kezdetektől. Nem azt érezteti vele, hogy a gyerek közös, hanem azt, hogy "az én gyerekem, akiről gondoskodnunk kell". Pl. a kezdeti szakaszban nem engedi a fürdetést, keveset lehet a férfi kezében, mindent ő akar csinálni, aztán mikor hétköznapi rutinná válik és már menne csavarogni a barátnőkkel vagy anyuhoz beszélgetni, akkor lesz jó a férfi "te is csinálj valamit, nem csak az én dolgom" felkiáltással.

Anyának lenni könnyebb, mert 9 hónapig szó szerint is össze van kötve a gyerekkel, az apánál ugyanezt a lelki kapcsot meg kell teremteni.

Szerintem, hogy mennyire van jó lelke, milyen családi háttere volt és milyen emberré akar lenni. Ha valaki önző, mindig csak magára gondol, ilyen értékrenddel nevelkedett, a szülő tette ilyenné vagy valamiért ő maga ilyen irányba fordult - az nem szeret úgy, nem kötődik senkihez. Nem lesz olyan jó szülő, aki csak a saját maga igényeire gondol.

Szerintem az hülyeség, hogy nem akarja a gyereket aztán azért nem szereti. Attól még az ő gyereke és ha épeszű lenne meg ép lelkű, nem egy önző dög, akkor arra törekedne, hogy szeresse és megadjon neki mindent. Vagy összehozni azt könnyű volt mi? Aki erre keni, az is csak egy önző dög.

Az én apám például nem foglalkozik kifejezetten velem, sose foglalkozott velem túl sokat. Úgy nem vagyunk rosszban, hanem sehogy kb... Miért van így? Mert szerintem mindig fontosabb volt saját maga lelki nyavajája meg olyan mint aki nem tud velem mit kezdeni, vagy nem akar! Elvan magának. Amikor anyámmal szét mentek, akkor meg mivel anyámra haragszik, valamiért engem összevett anyámmal, bár ezt sose mondaná ki így. Testvérem, aki hozzá megértőbb, lehet ő közelebb áll, de amúgy ő sem! Annyira mélyen vele sem törődik. Csak telefonon szoktunk elbeszélgetni, élőben mindegy mit szólok hozzá, nem figyel, személyesen nem tudok egyszerűen vele mert inkább nyomja a telefont. Fene tudja miért van így, én már nem erőlködök. Elfogadtam, hogy ennyire lehet szoros a viszonyunk lelkileg.

Erre igazából nincs konkrét válasz, sajnos mindig is volt ilyen.

Legfőbb oka, hogy mennyire akarták a gyereket mindketten.

Ha igazán akarta az apuka is, akkor 99% hogy szeretni fogja, viszont ez fordítva is igaz lehet, ha csak az anya akarja pl., az apa biztos nem fogja ugyanúgy szeretni.

Egyébként, van bölcsi vezető ismerősöm.

Ő mondja, hogy annyira látszik, kik a CSOK-os, meg szocpolos, meg babavárós gyerekek stb, akiket azért vállaltak, hogy a pénzt megkapják a szülők. Semmi köze a normális családhoz, pusztán az anyagiak miatt születtek meg.