Rossz ember vagyok, ha nem tudok megbocsátani?

Kedves Kérdező, az apád érdemtelenné vált az együttérzésedre, érdemtelenné vált arra is, hogy segítséget nyújts neki.

Ez szerintem nem "megbocsátás, nem megbocsátás" kérdése. Mindent megtett a "nemző apád" érte, hogy erre a sorsra jusson, ő nem egy "szegény szerencsétlen", hanem aki megérdemli a jelenlegi helyzetét és azt is, hogy ne kapjon segítséget azoktól, akiket ő is cserben hagyott anno, amikor felősséggel tartozott értetek.

Minden lelkiismeretfordulás nélkül rátehetted volna a telefont egy ilyen jellemtelen emberre, mert ha már segíteni akarsz, akkor van a környezetedben bőven olyan családtag, aki megérdemli, inkább azokkal törődj.

"Könyörgött, hogy nagyon bánja, és bocsássak meg."

"Csak" azt kérte, hogy bocsáss meg neki mindazért, apa létére tett veletek, illetve nem tett meg értetek, vagy bármifajta aktív segítséget is kért a jelenlegi helyzetében (akár lakhatás, akár anyagi támogatás, akár bármi más formában)?

Apád a gyerekkorodbeli viselkedésével vetett, itt az ideje aratni...

Megdolgozott érte, hogy ne érdekeljen, élvezze csak a munka gyümölcsét.

A törvények szerint a gyereknek legjobb esetben is csak eltartási kötelezettsége van, ami pénzbeli juttatást jelent. Ellenben ha a szülő érdemtelenné válik rá -a te eseted tipikusan ez-, akkor a bíróság sem fogja még ezt sem megítélni. Ellenben a húgát lehetne kötelezni rokontartásra, ha már a fél házat odaajándékozta neki (elvileg) ingyen.

A fontos az, hogy a te lelkiismereted tiszta marad-e, ha nem segítesz neki. Egyébként teljes joggal marad az.

"Annak idején amikor örökölt az apja után egy fél házat, inkább a húga javára mondott le"

. Szerintem ilyet nem lehet. Ha ő lemondott, akkor egyből Ti következtek az öröklésben úgy, mintha nem élt volna már.

Én megbocsátanék neki.

És továbbra sem tartanám a kapcsolatot vele.