Kinyomoznád, hogy mennyiért vette a gyereked az adott dolgot? Beteges ilyet tenni?

Szerintem itt az ideje hogy megváltoztasd hogy hogy nézel a gyerekedre. Nem írtad, mennyi idős, de azt érzem a kérdésedből hogy nem tekintesz rá úgy mint emberre, hanem csak úgy mint a "te gyereked". Ez problémákat fog okozni később. Ismerek olyat aki már elköltözött otthonról de hivatalos levelei jönnek még a szülői házhoz, és az anyja simán bontogatja a leveleit és szörnyülködik meg számonkéri őt, hogy úristen mire költöd az örökségedet meg ezzel hogyhogy ennyi időt késtél befizetni, meg mit tudom én. Nincs bizalom az anya felől, se nem tiszteli a (felnőtt) gyermeke privát dolgait.

Az, hogy a gyermeked nem akarja hogy tudd, mennyibe került amit vett, az azt sugallja nekem hogy nem bízik benned (mert tudja hogy úgyis "szörnyülködni fogsz" hogy mennyibe került stb). Ezt a féle bizalmat nehéz felépíteni, de remélem sikerülni fog.

Odaadtad a pénzt, onnantól nem a te pénzed, semmi közöd hozzá.

Nem feleslegesen szórta el, ennyi elég kell legyen.

Kontrollmániás szülőkkel nehéz az élet.

Ha ajándékba adtad azt a pénzt akkor hagyd rá arra költi amire akarja

Ha kíváncsi vagy nézd meg mennyibe kerül de ezért nem lehet felelősségre vonni mert ajándékba adunk valamit akkor azt nem hánytorgatjuk fel

Eleve eszembe sem jutna megkérdezni, hogy mennyibe került az adott dolog.

Nyilván azért adtam ajándékba azt a húszezer Ft-ot, hogy azt vegyen belőle, amit szeretne.

Nyomozgatni meg nem nyomozgatnék, hogy mennyibe is került, éppen amiatt, amit az elején írtam, hogy eszembe sem jutna megkérdezni.

20 ezerért mit kapsz? És nem kell költséges hobbinak lenni, de művészellátóban egy jobb fajta festék, tempera, megfelelő ecset, papír már bőven tíz rongyon túl van.

És akkor nem is speckó vászonra festek.

Vagy tudok venni belőle 4-5 könyvet MAXIMUM, de pl a Gyűrű Ura díszkiadása anno 8000 volt (10 évvel ezelőtt).

#18 Egyébként azt se tudjuk, hogy mennyit költött. Lehet nem költötte el a teljes ünnepekre kapott pénzét. Lehet a negyedét költötte el, csak a szülő látja soknak a kiadást, mert a szülő szerint felesleges.

Saját példa, de nekem anyám a könyvekkel csinálta ezt. Árát úgyis megtudta, mert egy csomószor rá van nyomtatva a borítóra, nem volt nagy cucc lekapni a polcomról a könyvet és megnézni, amíg mondjuk egy barátnőmnél voltam. Ő könyvet soha nem vett nekem, pedig mindig azt kértem, ha kérdezte, mert szerinte túl drága és hülyeség, majd az adott ünnepre egy "nem tudom minek örülnél" felkiáltásra a kezembe nyomott valamennyi pénzt, ami egyébként több, mint amibe az az egy könyv került volna. Vesztünk már össze úgy, hogy 17. szülinapomra kaptam asszem negyven ezret csak tőle meg aputól, meg valamennyit rokonoktól, ja meg még a nyári munkás fizetésem is megvolt félretéve, akartam egy bizonyos könyvet, de magamnak direkt nem vettem meg hamarabb, hogy ha a szüleim kérdezik, hogy mit akarok, akkor tudjak mondani valamit. Hát könyvet nem kaptam, de sokszor annyi pénzt igen, vegyél amit akarsz címszóval. Aztán amikor megvettem a könyvet, anyu tökre kiakadt, miközben semmi mást nem vettem az ajándék pénzből. :D

Szóval itt is lehet olyan, hogy a "gyerek" vett valamit, ami amúgy nagyságrendileg kevesebbe került, mint amennyit kapott, csak a szülő szerint faxság.

19, Igen értem én ezt.

De mondom, az miért baj, ha valóbban drágább volt ez a cucc?

Magának rakta félre rá a pénzt, ergo hurrá, tud spórolni, prioritást találni az anyagiakban, megdolgozott azért amit akart, szóval motivált is.

Én ennek örülnék mint szülő.

Ez az ok, amiért kamasz gyerekeknek pénzt adunk, hogy megtanuljon felelősen bánni vele.

Hiba nélkül meg nem lehet tanulni.

Rossz anyagi döntést lehet hozni 35 évesen is, sokkal nagyobb tételben, sokkal komolyabb kockázatokkal.

Inkább mittudomén 17 évesen essen pofára, és tanulja meg egy életre, hogy hogyan és mire érdemes költeni, amikor még maximum csalódás lesz, ha a vásárolt dolog nem az, amit várt.

Inkább most csússzon a saját taknyán hazáig, mint 10-20 év múlva, amikor már komolyabb pénzekkel operál.